Egy nap érkezett egy e-mail. Éppen olyan hihetetlen, bizsergető meglepetésként ért bennünket, mint, amikor tavaly Csibefasírt sorait olvastuk. Timi írt. Egy menyasszony, aki összeverbuvált a közös fotózás ötletével egy kis esküvői készülődésükről blogoló csapatot. Arra kért minket, örökítsük meg őket.

Amikor először állt egyszerre 8 csodálatos menyasszony a fényképezőgépeink előtt, biztosan állíthatom, hogy álmodni sem mertük, hogy alig egy év múlva újabb 8 fantasztikus lányt fotózhatunk ugyanígy. Ez ajándék a sorstól. Hogy megérdemeljük-e? Nagyon bízom benne. :) Mindenesetre mindent igyekeztünk megtenni azért, hogy megháláljuk a lehetőséget és a mi újabb 8 menyasszonyunk számára felejthetetlen napot szervezzünk. Olvasva a lányok sorait a fotózásról, meghatódom. Ahogyan egy-egy szeretettel teli esküvő után is feltöltődünk, úgy táplálkozunk ebből az emlékből. Ezért érdemes fotósnak lenni!

Boszorkánykonyha – az álmok szövődnek

Egy közös csoportba szerveztük a kis csapatot (ami egyébként a mai napig élő közösség), hogy együtt szövögethessük a terveket és eláraszthassuk egymást az ötleteinkkel.

8 teljesen különböző lány: Andi – a csendes, de annál vagányabb csaj, Andi –a NŐ (a szó legnemesebb értelmében), Réka – a kitörően lelkes tündérke, Petra – a csupa vigyor és humor, Niki-az erő és nyugalom egyben (nekem J ), Nóri – az édes trendi csajszi, Nóri- a határozott csupaszív nyomozó, és végül, de egyáltalán nem utolsó sorban, Timi – a gondoskodó tyúkanyónk.

Szóval őket kellett valahogy eggyé tennünk, nopersze csak, ami a külcsínt illeti, hiszen ez a csapat már az első perctől kezdve egy szívvel dobog és mi is lehetne ennél fontosabb?!

Azt hiszem, most éreztem meg igazán azt, hogy már eljutottunk valameddig ezen a nem könnyű esküvős úton. Most rögtön tudtam, hogy kihez, mivel forduljak, és ők örömmel lettek partnereink mindebben, amiért millió köszönet! Még egy kis hab a tortán, ami tényleg olyan élmény, ami keveseknek adatik meg, hogy igazából 10 menyasszonyunk volt jelen, hiszen Sylva (aki a csajok frizuráját készítette és odaadóan cipekedett, öltöztetett, hangulatot fokozott…) és Évi (aki a dekorációért felelt és együtt tervezgetett velem minden apró kis részletet) egykor menyasszonyi ruhában álltak előttünk a Nagy napjukon…

Hogy a tapasztalat tudatosabbá tett-e? Igen, elvben. Tudtuk, hogy milyen nehézségekkel kell majd számolnunk, és hogy azokat hogyan lehet magunk mögé utasítani… persze mi mindig „ember tervez, Isten végez” miliőben dolgozunk, mindjárt elmesélem azt is, mit szánt nekünk az Ég!

A koncepció nagyon gyorsan eldőlt: színes-cukorkás vintage enteriőr és pancsolás. Ötletből szövődtek ötletek, akadályokból megoldások, problémákból újabb tervek. Még akkor sem csüggedtünk, amikor kiderült, hogy itthon nem árulnak például aqua színű cipellőket és Nóri ruhája nem fog megérkezni a fotózásra, az utolsó pillanatban pedig még változtattunk a helyszínen. Egyet akartunk és ez átsegített bennünket minden akadályon! Jó volt látni és érezni, hogy ez tényleg egy virtuális baráti „kuckó”, az pedig külön izgalmat jelentett, hogy közben bizony folyt az esküvőszervezés, sőt részesei lehettünk maguknak az esküvőknek is! :) Különösen hálás vagyok a lányok nyitottságáért. Azért, hogy sem a tervezés, sem a fotózás során nem ismertek lehetetlent. Tele voltak elszántsággal, örömmel, lelkesedéssel és kitartással! Így aztán, amikor Zoli és én már elfáradtunk a napi munkától és az éjszakázásoktól, akkor is örömmel szervezkedtünk, szorgoskodtunk a közös célért.

A Nagy Nap

Amit most írok, azt hiszem, a lányok sem tudják. A napunk egészen a fotózás kezdetéig (leszámítva néhány nyugodt percet) maga volt a nagybetűs KÁOSZ. Találóan lehetne ennek a fejezetnek káoszól idill is a címe.

Zolinak aznap rengeteg munkája volt még, percenként hívták, de a telefont most nem lehetett kikapcsolni. Eközben kellett pakolni, intézkedni… Előző nap este még rohangáltunk dolgokért, szóval nem sokat aludtunk. Katica (Something Old Bride) az utolsó erejét is beletéve alkotta a gyönyörű kiegészítőket, közben gyakran váltva velem e-mailt, betekintést engedve az izgalmas folyamatba. (Majd aztán ellátva minket millió gyönyörűséggel, na jó, persze ez az öröm része már…). Mielőtt a lányokhoz indultunk az RTS Stúdióba, ahol a frizura és a smink készült, még várt ránk egy belvárosi túra: felvettük a virágokat a Laura Virágnál. Timi persze ismét túlszárnyalta minden kérésemet és képzeletemet, de ő már csak ilyen… Évi is munkából érkezett, nem tudott szabadságot kivenni egész napra, így szegény még ő is tett néhány utolsó bevásárlós kört, hogy minden tökéletes lehessen, mielőtt a helyszínre tudott volna indulni. Izgultunk, no, hogy minden menni fog-e a tervek szerint… akkor még úgy látszott, hogy egyáltalán nem biztos…

A pillanatnyi megnyugvást a szalon hozta. Beléptünk és végre ott voltak ŐK, élő, teljes valójukban az ország minden pontjáról épségben megérkezve, a mi menyasszonyaink! Éppen olyanok voltak, ahogyan képzeltem őket! Ahogy elkezdtünk beszélgetni, ahogy láttam, hogy milyen boldogok, hogy szépen készül a hajuk, sminkjük, kisimultak a ráncaim. :)

Mindenképpen meg kell említenem a vintage vendégváró-kekszes üvegcséket, fehér! csipkével, made by Sylva (az egyik „hajmester”)! El vagyok ájulva a mai napig! (Aki nem tudná egy kis háttérinfó: Sylva és Ata nem igazán vintage-esek, sőt egyáltalán nem… ők voltak az első esküvői párunk, fekete-fehérben, bakancsban, mégis azóta is fontos részesei az életünknek… hát ez amolyan sorsszerű, furcsa találkozás…)

Aztán a kis szusszanás után elindultunk a helyszínre. Persze késtünk a tervhez képest, de legalább ittunk egy jó kávét, amíg vártunk Évire és az „ajtónyitóra”. :) Most jön az igazi káosz! Homokos út, úgy 600-700 méter távolság vagy nem is tudom, rengetegnek tűnt akkor… de nem mehettünk be autóval. Jó-jó, tudtuk mi ezt, de azért reménykedtünk, hogy ott a helyszínen majd meglátják, mennyi holmink van és megsajnálnak minket. De nem… Bepakoltunk hát mindent a tulikocsiba… igen ám, de a sorompót sem nyitották ki nekünk és ez az áthidalhatatlan sorompó volt! Szóval cuccok lepakol, átemel a sorompón, majd visszapakol a szekérre… hurrá… na, itt esni kezdett az eső. :D Nagyon örültem, hogy ezt nem látják a csajok! Másfél óra hősies küzdelem után (2 pinduri csajszi és Zoli) átverekedtük magunkat a hepe-hupákon és felállítottuk a sátor vázát…. miközben folyamatosan szemerkélt az eső… Bevallom, hiba esett a számításba, nem gondoltuk, hogy a sétálva 5-10 perces út cuccokkal ennyi idő lesz… (Itt zárójelben megemlítenék még egy vicces bakit: szerettünk volna vattacukrot készíteni. Ezt kicsit távolabb lehetett kivitelezni, de mire Évi odaért velük, elolvadtak, mert addigra bezzeg, már nagyon kisütött a nap…:D )

A lányok viszont hajszál pontosak voltak! Mi meg villámgyorsak, már, ami az enteriőrépítést illeti :D, mert amikor megérkeztek, szerencsére csak az utolsó simítások hiányoztak. Most jött csak az, amire ennyit vártunk mindannyian!

Amikor ennyi ember álmáért felelsz, akkor hála az égnek, valahonnan titkos energiákat kapsz. Iszonyúan elfáradtunk a rohangálásba, cipekedésbe, építkezésbe és mi tagadás, szívesebben hevertünk volna 1 órát mielőtt belevágunk, de ott voltunk, elkezdődött, csináltuk és ez a 8 lány mindent megtett azért, hogy az álomból valóság legyen.

…Isten végez alapon mindent félredobtunk, amit elterveztünk a fotók beállítása szempontjából (ez rendszerint így van velünk mi tagadás… hozzászoktunk…), így aztán sodródtunk a hangulattal, arra pedig aztán igazán nem lehetett panasz: szeretet, vidámság, valamiféle rejtélyes összetartozás, várakozás… ott volt a levegőben minden, amit ez a nap és az elmúlt jópár jelentett a lányoknak és nekünk is!

Innentől már minden ment magától… az eredmény… erről inkább a fotók és a lányok meséljenek… :) Köszönjük csajok, hogy voltatok nekünk! :)

Ahogy a Lányok látták:

„Esküvői lázas készülődésünk közepette felfedeztem egy oldalt, ahol menyasszonyok saját blogjaikban osztják meg gondolataikat, ötleteket gyűjtenek, esetleg adnak másoknak, vagy éppen lélekben támogatják egymást az esetleges akadályokkal való küzdelem során. Mert hát a nagy napig sokszor rögös a szervezés útja. Ezen az oldalon ismertem meg a TTD fotózás résztvevőit. Ha jól emlékszem, Timi volt az ötletgazda, hiszen neki egy tavalyi, hasonló fotózásról voltak információi, így feltette a kérdést, kinek lenne kedve egy vintage témájú TTD fotózáshoz. Azonnal megtetszett az ötlet és éreztem, nagyon szeretnék a kiscsapat tagja lenni és egy ilyen különleges fotózáson részt venni. Timi elnavigált minket Írisz és Zoli honlapjára. „Fénylabor-szeretet képek” – már ez önmagában elnyerte a tetszésem. :) A fotók, amiket láttam pedig egyszerűen levettek a lábamról. Ha hamarabb rájuk találtam volna, ők lettek volna az esküvőnk fotósai, de amikor ezeket a csodaszép képeket láttam, már le volt foglalva a fotósunk. Gyorsan jeleztem is Timinek, aki megígérte, hogy felveszi a kapcsolatot Íriszékkel, hogy ha bele férek a bűvös 8-asba, én nagyon szeretnék részt venni ezen a fotózáson. Aztán lázas izgalom, kik is lesznek a szerencsések. És igen, én is köztük lehettem. Nagy izgalommal vártam a fotózást, amire az esküvőnk után 6 nappal került sort. Amúgy is a fellegekben jártam, de így örömöm határtalan volt. :)

A facebookon gyorsan meg is alakult kis közösségünk és lázas készülődést kezdődött, hiszen helyszínt, ruhát, cipellőket kellett választani. Mivel kis csapatunk tagja személyesen nem találkoztak, így virtuális barátnőként segítettük egymást ruha, cipellőválasztásban. Lázas képfeltöltögetésbe kezdtünk, és ahogy tudtuk segítettük egymást. Márt itt éreztem igazán jó kis menyasszonytábor jött össze, a fotózás hangulata csakis jó lehet. :)

Telt az idő, és eljött a fotózás napja. Délelőtt elkészültek a sminkek és a frizurák, amit ezúton is köszönünk a csajoknak. :) Felvettük a ruhácskáinkat, autókba pattantunk és útnak indultunk a fotózás helyszínére, ahol Írisz és Zoli valamint Éva és a meseszép helyszín és dekoráció. És igen elkezdődött a fotózás. Szerintem eszméletlen jó hangulatban telt az egész nap. Nagyon jól éreztem magam, különleges élményben volt részem. Jó volt személyesen találkozni virtuális barátnőimmel és a szuper fotósokkal, Írisszel és Zolival na és a lelkes segítőkkel. Úgy éreztem magam, mintha modell lennék, hacsak egy napra is. Gyönyörű környezetben, csodálatos enteriőrben tölthettük a napot, nagyon klassz hangulatban. Nagyon jó volt, hogy Írisz és Zoli nem egy teljesen beállított konkrét pózt várt el tőlünk, hagyták, hogy a magunk kis természetes módján helyezkedjünk el egy–egy blokkban és nagyon tetszett, hogy a felröppenő ötleteinkre is vevők voltak. Ha jól emlékszem ilyen ötletelés eredményre lett a „szigetes meseolvasás”, amiről szuper képek készültek.  Csodaszép képek születtek egytől-egyig, minden pillanatát élveztem a fotózásnak. Mindamellett, hogy egytől-egyig szeretem az összes elkészült képet, a vizes fotók lettek az én kedvenceim. Mivel elég vállalkozó szelleműnek tartom magam, örültem, hogy ilyen fotók is készültek. Az egész fotózás oldott hangulatban telt, de itt tudtam magam igazán elengedni, nem számított, hogy vizes, esetleg koszos lesz a ruha, elmosódik a smink, elcsúszik a frizura, mint egy kisgyerek vigyorogtam és a lányokkal önfeledtem „pocsoltuk” egymást. :)

Hihetetlen jó élménnyel gazdagodtam, örülök, hogy a fotózáson részt vehettem és a „nyolcmenyasszonyos TTD fotózás” részese lehettem. Köszönöm a csodás sminket és frizurát, a klassz kiegészítőket, a gyönyörű enteriőrt, és a szuper képeket. Imádom a fotókat és mikor majd ráncos vénasszony leszek, büszkén mutatom majd unokáimnak, hogy nézzétek a nagymaminak milyen szuper élményben volt része, amikor még fiatal volt. :)” (Nóri)

„Tavaly ősszel az esküvői blogom írása közben azon gondolkodtam, hogy hogyan is lehetne ezt a virtuális, már-már baráti kapcsolatot a való életbe átvezetni úgy, hogy közben megmaradjon a mi egyik nagy közös pontunk az ESKÜVŐ. Alapvetően is gondolkodtam egy TTD fotózáson, de mivel a férjemet esélytelen lett volna ilyenre rábeszélni, így jött az ötlet, hogy akkor a blogolós lányokkal… Írtam is nekik egy bejegyzést, hogy mit szólnának egy ilyenhez és szerencsére nagyon nyitottak voltak és teljesen bezsongtak az ötlettől. Ezek után az esküvő szervezés mellett belevetettem magam a TTD fotózás tervezgetésébe. Első és legfontosabb lépés a fotós kiválasztása volt, a Fénylabor csodálatos fotósai, Írisz és Zoli teljesen és tökéletesen elnyerték mindannyiunk tetszését, a továbbiakban már Íriszékkel kiegészülve ötletelgettünk. Hamar megálmodtuk, hogy vintage stílusú fotózást szeretnénk, ezt finomítgattuk, saját stílusunkra formáltuk, így jött például a flipp-flopp papucs megjelenésének gondolata is. Mindenki választhatott magának egy színt, ami végül a smink, cipő és egyéb kiegészítőkben köszönt vissza. Mire minden összeállt, mindent átbeszéltünk, mindent leszerveztünk addigra már alig bírtunk magunkkal. Nagyon vártuk a napot, hogy Mi így 8-an végre személyesen is találkozhassunk. Nem is tudom szavakba önteni, mennyire csodás napunk volt… Olyan érzés volt, mintha ezer éve ismernénk egymást és mindig is barátnők lettünk volna, mindenen felhőtlenül tudtunk nevetni. Kaptunk csodálatos sminkeket, frizurákat, kiegészítőket és dekorációt, így mindenki külön-külön is királylány lehetett még egy napra.” (Timi)

„Amikor először olvastam erről a lehetősegről Timi blogjában, azonnal tudtam, hogy részese akarok lenni. Amikor Timi írt egy csoportos emailt nekünk, majd kiugrottam a bőrömből örömömben. Nagyon sokat köszönhetek nektek a fényképeken túlmenően is, hiszen 7 csodálatos menyasszony társamat ismerhettem meg személyesen, akik blogjat végig olvastam kivétel nélkül az Álompáron. Különösen örültem, hogy épp az a 7 menyasszony lesz ott a fotózáson, akik írásaival szimpatizáltam. És a szavak végre megelevenedhettek. A fotózás napjáról pedig annyit, hogy élveztem minden percet, a készülődéstől kezdve a vízben fetrengésig. Nagyszerű emberek vagytok a Zolival, eszméletlen jól tudtok együtt dolgozni, irigylésre méltó az összhang.” (H. Andi)

 „Mikor Timi említette ezt a lehetőséget, az egész blog izgalomba jött! A mi kis privát TTD-s csoportunkban csak úgy özönlöttek a képek, ötletek… Lázasan készültünk a fotózásra. Fantasztikus élmény volt végre élőben találkozni olyan emberekkel, akikkel egy éven keresztül együtt izgultunk, nevettünk, sírtunk, tervezgettünk és persze vártuk a Nagy Napot! A fotózáson úgy éreztem, mintha régi barátokkal találkoznék, Íriszék remek csapatot hoztak össze és persze Velük is szuperül és könnyeden lehetett együtt dolgozni, tele voltak ötletekkel! Remek fodrászok, sminkesek, dekoratőrök munkája tette még felejthetetlenebbé a fotózást!” (V. Nóri)

„Egyszerűen nehéz szavakba önteni, hogy aznap Kisorosziban mi is történt velünk. Ha visszagondolok arra a péntekre, még mindig bizsergést érzek hastájékon, hirtelen jókedvem lesz, és széles vigyor ül ki az arcomra, miközben ábrándos álmokat szövögetek… 8 lány, akiket egy felejthetetlen nap emléke köt össze azóta is. (Petra)

„2 álom teljesült egy hónapban, mert férjhez mentem és részt vehettem egy csodálatos fotózáson, amin egy napra modellnek érezhettem magam. Sosem fogom ezt az élményt elfelejteni. Csodálatos emberekkel ismerkedhettem meg egy gyönyörű helyen.” (V-L.Andi)

” Ez az év olyan volt, mintha álmodnék és én csak sodródtam az eseményekkel… Maga az esküvőnk szervezése is jó érzésekkel töltött el. Imádtam!!! De ezt még tetőzte a TTD! Hálás vagyok Íriszéknek, hogy részese lehettem a fotózásnak. Hihetetlenül jó csapatot sikerült összeválogatni, a lányok egytől-egyig imádnivalóak. Nagyon megkedveltem őket. A mai napig tartjuk a kapcsolatot. Egy csodás nap áll mögöttünk. Rengeteget nevettünk, hülyéskedtünk. A dekor, a helyszín, a színek mind-mind gyönyörűek voltak. Gyorsan eltelt! De nem baj, mert jövőre már a férjeinkkel együtt találkozunk!!! ” (Niki)

„Egy halvány rózsaszín pihe, amit a lemenő nap fényében lágyan fújdogál a szellő. Ez az érzés, amit ez a „kép” ad, az az érzés, amit én érzek, ha a fotózásra gondolok. Úgy éreztem magam, mint amikor a mesékben egy tündér teljesíti a királylány kívánságát, amikor a részletek elkezdtek kikristályosodni és amikor világossá vált, mennyi szeretettel teli embert ismerhettem meg ezáltal. Színek, nevetések, boldogság, szeretet. ” (Réka)

…és egyáltalán nem utolsó sorban… :)
Enteriőr: Mezítlábas szerelem
Virágok: Laura Virág
Kiegészítők: Something Old Bride
Ékszerek: GyurMania
Frizura: R.T.S. Hajstúdió és Hajbevarras.hu
Smink: Suhajda Judit és Hettig Atanázia

Köszönjük!