Csíkos zoknik, fa csokornyakkendők, harmonizáló részletek… Judit és Bálint esküvője csupa ilyesmit rejtett magában. Persze semmit sem bíztak a véletlenre! Emlékszem, az első találkozásunkra. Azt hiszem, ennyi kérdést, különösen nem ennyi konkrét és mindenre kiterjedő kérdést még senki sem tett fel nekünk! :) Szeretjük, ha kérdeztek. Akkor tudjuk, hogy a legjobbra törekedtek, hogy kíváncsiak vagytok ránk is, de legfőképpen, adtok a véleményünkre, ami sokat számít nekünk. Így indult hát a mi kis közös utunk…sok-sok kérdéssel és sok-sok részlettel.
Izgatottan vártuk hát, mi is lesz ebből a körültekintő készülődésből. Vajon teljesül-e minden álmuk? Vajon meg is tudják-e élni majd azt a napot, amire ennyit készültek (hisz’ ennél nincs fontosabb)?
Esős hetünk volt. Aznap viszont, mintha megkegyelmezett volna az ég, kitisztult az idő. Persze azért meg-meglógatta az eső a lábát, csakhogy jól ránk ijesszen néha. Már majdnem meg is könnyebbültünk, hogy nem lesz ebből semmi sem, amikor a szertartás végefelé egyszercsak elkezdett csepegni, aztán hullani, aztán szakadni az eső. Úgy sajnáltam, hogy nem filmet készítek éppen, mert egészen komikusan szerethető volt a folyamat, ahogy ez percek alatt lezajlott! Tényleg mi is csak nevetni tudtunk! Olyan kitartó volt egyébként a násznép, főleg pedig az anyakönyvvezető az utolsó pillanatokig is, hogy öröm volt nézni! Így kellett lennie! Ez olyan pikantériát adott, amit szerintem még több 10 év múlva is nevetve emleget majd Judit és Bálint. Lehet olyat mondani egy iylen helyzetre, hogy bájos volt? Furcsán hangzik, mégis olyan találó szó rá!
(Én meg azt fogom nevetve emlegetni, hogy Zoli volt az egyetlen, akinek sikerült használhatatlan polaroid képet készítenie az este során. :D Jó volt rá mentsége, de azért na… :D )
Hogy sikerült-e megélniük? Mindenképpen. Jó volt nézni őket és a vendégeiket is, ahogy szeretettel és humorral fűszerezték a napot! Élvezzétek a fotókat ti is. :)
