Biztosan tudjátok már rólunk, hogy mindent imádunk, ami mer szakítani a megszokott keretekkel, a kicsi, meghitt hangulatú esküvőket pedig különösen. Így aztán semmi csodálkoznivaló nincs abban, hogy az egyik legkedvesebb esküvőink közé tartozik Benigna és Tomi nagy napja.
Már ránézésre sem klasszikus esküvői párról van szó. Az első beszélgetésünk során fel-felmerült bennem, hogy vajon a mi romantikus lelkületű képeink hogyan is passzolnak hozzájuk. Aztán amikor eljöttek hozzánk személyesen is az esküvő előtt nem sokkal (külföldön élnek), mindent megértettem. Nem is különbözünk mi annyira, mint gondolnánk.
Imádom ezt az esküvőkben! Talán ezt a legjobban. Mindig megtanulom, hogy nem minden az, aminek látszik, hogy az emberek lelkébe láthatok, mert egy idő után önkéntelenül is odaengednek. Megtanultam félretenni az első benyomást, az előítéleteimet (náluk persze előítéletről szó sem volt, de nyilván kialakult egyfajta kép róluk bennem).
Hogyha valóban figyelsz a másikra esküvő fotósként, akkor bizony óriási, értékes leckéket kaphatsz másoktól. Nem olyanokra gondolok, amiktől jobb fotós leszel, legalábbis technikailag biztosan nem, hanem amiktől jobb ember. Leginkább ezt köszönhetem a párjainknak, köztük Benignának és Tominak is.
Egyszóval képzeljetek magatok elé egy vidám, laza társaságot, egy szép vidéket, lugast, balatoni panorámát, cuki és nagyon személyes DIY dekort, egyetlen asztaltársaságnyi násznépet, zenegépet, nevetést, örömkönnyeket, törődést, odafigyelést és egyáltalán nem utolsó sorban egy nagyon-nagyon szerethető párt. Igazán úgy érezhettük, hogy mindennek 100 éve részei vagyunk már. S persze, itt is voltak bakik, elfelejtett dolgok, volt eső is, de ez számít bármit is?! Dehogy!
