Nyomás alatt vagyok kérem, értek én a szóból! :) Miután Betty és Dávid már tűkön ül és nagy örömünkre még rajtuk kívül is sokan várjátok a beszámolót az esküvőjükről, legfőképpen pedig Párizsról, félredobtam ma mindent és mesélek Nektek. Valami igazán személyeset arról, hogy a fotózás különös dolgokra képes.
A közös történetünk évekkel ezelőtt kezdődött. Bettyt a munkahelyünkön ismertük meg, kollégák voltunk, de őszintén szólva inkább idegenek voltunk egymásnak, akik egy helyen dolgoznak, hiszen egyáltalán nem barátkoztunk akkoriban egymással. Ezt bizonyítja egy hatunk (mindjárt megértitek, miért hatunk) között „legendássá” vált „nemcsónakázás” is. Korfun nyaraltunk a barátainkkal, Ágival és Petivel. Boldogan készülődtünk reggel a szobánkban, örülve, hogy végre két hétre magunk mögött hagyhattuk Budapest, de legfőképpen a munkánk minden terhét. Aztán egy egészen váratlan pillanatban egy ismerősnek tűnő lány integetett nekünk a szomszédos erkélyről. Zoli szerintem másodpercek alatt vált hulla fehérré a döbbenettől, amikor szép lassan felismerte a lelkes üdvözlőt: Betty állt ott. Persze több sem kellett, bizonytalan viszontüdvözlés után menekülőre fogta. Ági és Peti viszont bosszantóan lelkesedtek az új szomszédok iránt, azóta is megmagyarázhatatlan módon igen rövid idő alatt összebarátkoztak. Olyannyira, hogy közös motorcsónakázást terveztek. Minden antiszociális viselkedési forma kitört ekkor belőlünk… (hát igen, ilyenek is tudunk lenni…). Kézzel-lábbal tiltakoztunk, Ági és Peti pedig – mivel jó barátok – végül elfogadták ezt és visszautasították a közös programot azzal, hogy Peti fejsérülése miatt sajnos nem mehetünk csónakázni. Persze az élet visszaüt, amikor füllentésen kap. Elmentünk négyesben, a szálláshelyünktől jó távol eső helyre. Noés kik jöttek velünk szembe, amikor épp a megfelelő hajót keresgéltük? Igen, igen! Ezt már nem lehetett kimagyarázni, persze ők úgy tettek udvariasan, mintha nem értették volna meg.
Második fejezet: a hátunk mögött szövődő barátság. Úgy alakult, hogy Ágiék és Bettyék tartották itthon is a kapcsolatot. Közben Betty munkahelyet váltott, Ági és Peti pedig esküvőt tervezett, mi pedig elkezdtünk „hivatásosan” fotózni. Ágiék jegyes fotóiba Betty beleszeretett és elindult a „lavina”. Nem sokáig maradt titok, hogy mi készítettük a képeket. A lelkesedés odáig vezetett, hogy amikor elindítottuk a „Nyerj esküvői fotózást” játékunkat, Betty és Dávid is nevezett. Ne gondoljátok azonban, hogy bármiféle előnnyel indultak volna, sőt! :) Történetet kellett magukról, a szerelmükről írni és ők elmesélték, hogyan töltötték Párizsban a kapcsolatuk megpróbáltatásokkal teli első időszakát, ami egy életre összekovácsolta őket. Meghatódtam rajta, Zoli is. Tényleg az egyik legszebb történet volt, ami érkezett hozzánk, mert nagyon emberi volt. Azt hiszem, ezzel kezdett megváltozni minden, egy egészen más oldalról kezdtük megismerni egymást, hajlandóak voltunk végre nyitni feléjük, amit persze azóta sem bánunk.
Harmadik fejezet: a gyümölcsöző elfogadás. A játékban nekik ítéltük az egyik jegyes fotózás díjat. A fotózás előtt meghívtak bennünket magukhoz átbeszélni az ötleteket. Azt hiszem, akkor végképp megtört a jég és rájöttünk, hogy milyen bután is viselkedtünk. Elkészítettük velük az egyik legkedvesebb vintage jegyes fotósorozatunkat a tihanyi levendulásban. Azóta szinte napi kapcsolatban vagyunk egymással, az esküvőjük tervezgetésében a legeslegelejétől részt vehettünk, átéltük együtt a nagy napot és egy nagy kalandot Párizsban. Időközben pedig valamennyire újra kollégák lettünk (de most igazán jó kollégák), mert Betty belevágott az esküvőszervezés szakmába.
Negyedik fejezet: az esküvő. Na, ők voltak a kis kakukktojásaink. Biztosan nagyon hihetetlenül hangzik, de annak ellenére, hogy a dekorációtól, a ruhán, programokon át minden kis részletébe beleláttam és olykor bele is kotyogtam az esküvőjüknek, semmilyen konkrétummal nem voltunk tisztában még az esküvő előtti héten. Betty, azt, amit a fotózásról tudni érdemes, a „közös párjainkkal” folytatott beszélgetések által hallotta csak, mi pedig egy szintén „közös párunktól” tudtuk meg, hogy melyik templomot választották. :) Aztán eljött a nagy nap és már volt forgatókönyvünk is. :) Az álom pedig, amire annyit készültünk, végre megvalósulhatott. csak kedvenceket emelek ki, mert napestig olvashatnátok. :) Templom, fogadalom: a lelkész azt mondja Dávidnak, hogy „Szeretetből veszem el őt, | Isten törvénye szerint, | férjül”, mire az egész násznép kicsit zavartan néz, de Dávid résen van, és azt mondja nevetve: feleségül, figyelek ám! – itt már mindenki elröhögte magát. Köztudott (mostár Ti is tudjátok), hogy Betty és Dávid hatalmas Szomszédok rajongó. Stílszerűen Dávid a szomszédok zenéjére vonult be és az esküvői slideshow-jukban Vágási Feri személyesen köszöntötte őket. Kedves meglepetés volt az is, hogy Betty énekelt Dávidnak egy dalt. Persze a rablás büntetését sem szabad szó nélkül hagyni! Remélem, hogy az esküvői videójukban teljes egészében visszanézhetjük a srácok táncprodukcióját és Dávid magánszámát…:D Olyan jó érzés volt, hogy az esküvőn részt vett Ági és Peti, illetve Judit és Gábor (akiknek az esküvőjüket szintén idén fotóztuk és Betty volt az esküvőszervezőjük). Nem csak barátokat, számunkra kedves embereket láttunk így hatukban, ahogy kedélyesen beszélgettek egymással és velünk, hanem az esküvő fotózás, a munkánk gyümölcsét is.
Folytatjuk Párizzsal! ;)
Az esküvő képekben:
A slideshow:
