Egyszerre tudnék Niki és Tomi esküvőjéről nagyon keveset és rengeteget írni. Hogyha egy mondatot mondhatnék, annyi lenne, hogy köszönöm az életnek, hogy találkozhattunk.
Vannak párok, akik anélkül, hogy tudatában lennének, visszahoznak bennünket a legmélyebb pontjainkról is. Nem is kell ezt tudniuk, tulajdonképpen senkinek sem kellene tudnia, de megszokhattátok már tőlem, hogy személyes dolgokról szeretek írni. Nehéz volt ez az év nekünk, mert egyetlen percet sem szusszanhattunk, ami a legstrapabíróbbakat is kimeríti. Ők viszont képesek voltak megállítani időnként nekünk a napok pörgését. Hol egy gyors telefonbeszélgetéssel, hol magával az esküvőjük hangulatával, hol egy isteni reggelivel… mindig a legjobbkor.
Annyi szeretetet, törődést, tiszteletet, hálát, nevetést, szép pillanatot kaptunk már az első perctől kezdve tőlük, amennyit megköszönni nagyon nehéz volna. Pedig nekik sem volt egyszerű. Mert nincs tökéletes esküvő. Nincs zökkenőmentes szervezés. Minél több esküvőt látok egészen közelről, annál inkább tudatába kerülök annak, hogy konfliktusok, vívódások, buktatók mentén születnek a leggyönyörűbb pillanatok is. Megszületni azonban csak akkor tudnak, ha ti hagyjátok. Erre is példaértékű Niki és Tomi.
Mindig, mindenkinek elmondjuk a személyes megbeszélések során, hogy semmi sem számít, csak az, hogy ők éljék meg az esküvőjük napját. Minden más csak formaság, az is, ami előtte volt, ami akkor körülveszi őket. Azt lehet fotózni is, ami van: érzelmet. Ha nincs, nem élnek a képek akkor sem, ha a világ legcsodálatosabb helyszínén vagyunk a leggyönyörűbb ruhában stb. , az élettelen fotók pedig szépen mutatnak plakáton, de mit sem érnek egy esküvői albumban. Nem jutottak könnyen el az esküvőjük napjáig és bizony nem csak örömkönnyek voltak benne, de amikor kellett, akkor ők teljes egészében ott voltak, érezték, értették a lényeget, és csakis ez számít!
Köszönöm, hogy nem csak magatokból, a vendégekből csaltatok ki könnyeket, hanem belőlem is, többször is. Hogy még hihetek az emberekben. Hogy emlékeztettetek, mennyire szeretem a munkámat. Hogy megetettetek a legszükségesebb percekben minket (szó szerint és szimbolikusan is). Hogy igazán értékeltétek, amit adni tudunk. Reméljük, még sokáig részei lesztek az életünknek!
