Amikor Ritától szabad kezet kaptam az enteriőrjük megálmodására, rögtön arra gondoltam, hogy na jó, akkor most végre szakítok a pasztell színekkel. Az erdő volt ugyanis az egyetlen adott dolog, valami ilyesmi környezetre vágytak. Nekem pedig ehhez igenis a moha, a páfrány és a mélyebb tónusok passzoltak.
Biztosan sokaknak okozok azzal most döbbenetet, hogy az öröm azért volt, mert nagyon unom a halvány árnyalatokat, a púder színt és tárait. (Bocsánat, ez van. :) ) Szépek persze és szeretem őket továbbra is, de amikor az ember évek óta csak ebben van, csak erre van tőle szükség, bizony eljön az a pont, amikor másra kezd vágyni. A vintage-ből is szívesen kacsingatok ezért kifelé, próbálok egy kis modernebbet, talán valakinek majd egy kis loftot is csempészni az enteriőrjébe, persze, ha engedi. :) Remélem, így lesz…
Szóval, amikor Rita és Arsim megérkezett, eléggé izgultam, hogy vajon mit szólnak majd a romantikus, azonban nem kifejezetten „tünci” díszlethez. Szerencsére nagyon örültek neki és cseppet sem bánták. Nehezített pályán kellett játszanunk, mert annyira fújt a szél, hogy alig bírtam a helyén tartani a dolgokat, arról nem is beszélve, hogy aggódtam, Rita a lenge ruhájában nehogy megfagyjon.
Node, ilyen a természet. Muszáj alkalmazkodnunk. Rita pedig igazi hősként tűrt mindent. Ráadásul mindketten végig, jó kedvvel csináltak mindent. Az elején persze zavarukban, hiszen senkinek sem természetes, ha ketten fotózzák őket, kell idő, amíg feloldódik az ember. Aztán pedig már jókedvből, így igazán nem nehéz fotózni akkor sem, ha közben az ember a természetei elemekkel küzd. :)
Az eredményt pedig mindannyian szeretjük, ennél nincs fontosabb egy fotózáskor. Bízom benne, hogy nektek is tetszik.
Köszönjük a gyönyörű virágokat a Laura Virágnak és a menükártyákat a LoveBird Wedding Design-nak.
