Esküvői 1×1 – álomból valóság – realitásbakik

Merj nagyot álmodni! Meggyőződésem, hogy nem léteznek túlságosan nagy álmok, hogyha azok valóban összhangban vannak Veled, ha nem vagy kishitű és, ha az álmok megállják helyüket a realitás talaján.

A realitásnál álljunk meg egy kicsit, mert magyarázatra szorul, hogy ez esetben, konkrétan az esküvőd kapcsán, mit értünk realitás alatt.

• Legfőképpen kivitelezhetőséget vállalható befektetés mellett (mentális-kapcsolati, anyagi, gyakorlati, időbeli szempontból).
• Azt, hogy nem csak azzal vagy tisztában, hogy mire vágysz, hanem azzal is, hogy mire van szükséged valójában, és mi szükséges ennek maradéktalan megvalósításához.
• Az, hogy az álmod valóban jól sül-e el, hiszen nem csak egyedül veszel majd részt benne.
• Azt is, hogy ismered a buktatókat, mert tájékozódtál, felkészültél a témából.

A (nagy) esküvői álmok többsége általában az utóbbi pontnál bicsaklik meg. Miért? Mert rendszerint az információkat menet közben gyűjtöd, sőt már bizonyos kulcsfontosságú döntéseket követően, nem pedig előre. Egyszerűen, mert nem tűnik ördöngösségnek az esküvő szervezés. Bizonyos szempontból nem is az persze, de ha nem szeretnél váratlan és kellemetlen meglepetéseket, ne hidd el magadról, hogy mindent tudsz. Bármennyire is kicsi a presztízse itthon, az esküvő szervezés méltán egy külön szakma, ahogyan a professzionális esküvői szolgáltatóké is. A kulisszák mögött (és most te is ott vagy velünk) egészen másképpen festenek a dolgok, mint a nézőtérről (vendégként).

Egy példa. Nemrég egy gyönyörű boros pincében fotóztunk esküvőt, a menyasszonyunk rendkívül jó ízléssel tervezett meg mindent. A polgári szertartást a pince kupolás termébe álmodta meg csak gyertyafényben. Romantikusan és meghitten látta maga előtt a szertartást és el kell ismerni, tényleg csodálatosan hangzik. Egy dolgot azonban elfelejtett, hogy vajon így milyen fotók, illetve videó felvételek készíthetőek. Készíthetőek-e igazán jó minőségben? Mi a videós kollégáinkkal csak ott szembesültünk a nehéz helyzettel. Nem tagadom, először fél percig kétségbeesve álltunk mind a négyen, hogy hűha, ez gyönyörű, de megörökíthetetlen. Aztán persze erőt vettünk magunkon és megoldottuk a helyzetet a rendelkezésünkre álló helyi lámpafényekkel. Ez is azonban afféle kényszermegoldás volt. Ha tudunk a gyertyafény-tervről, akkor előre gondolkodva sokkal jobbat és látványosabb is varázsolhattunk volna anélkül, hogy a párunk tervét teljesen dugába döntöttük volna, de úgy, hogy megteremtsük a tökéletes képekhez szükséges feltételeket. Annyi mindent megbeszéltünk pedig a legapróbb részletekig… csak éppen ezt a kulcsfontosságú dolgot nem.

A nagy álmok megvalósulásához általában több idő és nagyobb kitartás szükséges. Bizony több leküzdendő akadályra is kell ilyenkor számítanod, de ez nem jelenti azt, hogy nem valósulhatnak meg! Csupán időben meg kell találni a „hogyant” és felismerni az irreális elképzeléseket.

A leggyakoribb realitási baki az esküvőknél 7 témakör köré csoportosítható:

1. Az idő(járás/pont) problémája
2. Alkalmatlan helyszínek
3. Távolságok, kihívások, komfortzónák
4. Unalmas szertartások
5. Hangulatrombolás
6. „Túl kreatív” ötletek
7. Ételek és italok kalkulálása

Az idődilemma

Az idő alatt az időpontokat, az időráfordítást és bizony az időjárást is értem.

A párok többsége két tipikus csapdába esik bele: vagy túlságosan sok időt szán az esküvő szervezésre vagy túl keveset. Van, aki 2 évvel előtte szervezkedni kezd, és bizony akad, aki 1 hónappal a tervezett időpont előtt vág bele. Mindkettő kicsit irreális.

Mi történik, ha túl hosszú időt szánsz a szervezésre?

• mindenekelőtt nagyon rá fogsz unni az egészre, mire a nagy napra sor kerül, ami egyébként egyetlen szempillantás alatt elrepül
• szinte elkerülhetetlen, hogy túlságosan is fókusza legyen az életednek az esküvőd, ami felesleges terhet ró majd rád és a körülötted levőkre is
• ha tudod, mit szeretnél, akkor arról gyorsan tudsz dönteni; ha nem tudod eldönteni, hogy epres vagy csokis tortát szeretnél, valószínűleg egyik sem az igazi, de a jó döntés nem idő, hanem tudatosság kérdése
• könnyen megeshet, hogy 2 év alatt teljesen megváltoznak az igényeid, a vágyaid, és bizony a lehetőségek is; lehet, hogy az a helyszín, amit megálmodtál később nyit csak meg; vagy az álomruhád egy aktuális modell lenne és nem az, amit 2 évvel azelőtt lefoglaltál/megvettél, lehet, hogy 2 év múlva nem is tetszik majd annyira
• a szolgáltatók is kicsit fenntartással kezelnek majd, mert tudják, hogy ennyi idő alatt még sokminden változhat

Mi történik, ha túl rövid időt szánsz a szervezésre?

• először is, biztos lehetsz benne, hogy a legjobb szolgáltatók már foglaltak (hacsak nem nagyon szezonon kívüli esküvőd lesz, mert akkor akad esély; a szezon májustól szeptemberig tart, de általában áprilisban és októberben is magas a foglaltság)
• nem jut elég időd átgondolni mit szeretnél és megtalálni azt, ami leginkább megfelel annak
• nem jut elég időd arra, hogy kellően felvértezd magad információkkal, ezért nagyobb a bakik esélye
• kapkodnod kell, amitől stresszes leszel és a nagy feszültségben, rohanásban megfeledkezhetsz kulcsfontosságú dolgokról

Volt már persze mindkét szélsőségre sikeres példa, de, ha tényleg biztos talajon szeretnél állni, akkor az arany középutat választod. Ehhez tudnod kell, hogy a foglalási dömping januárban van. Persze a kiállítások időszaka is, amikor kicsit több kedvezménnyel élhetsz… talán… Szerintem azonban fontosabb, hogy azokat tudd lefoglalni, megvenni, amikre és akikre valóban szükséged van, erre pedig nagyobb az esélyed január előtt. Még egy tényező, amivel egyre gyakrabban szembesülünk: a párok külföldről próbálnak itthoni esküvőt szervezni. Nos, itt is kicsit másképpen érdemes számolni a ráfordítandó idővel. Beszélünk még erről az ESZÜ (Esküvő szervezési ütemterv) kapcsán.

A másik nagy problémát az esküvő napjának időbeosztása okozza. A párok hihetetlenül jelentős százaléka nem jól határozza meg az időpontokat. Csak egy egyszerű példa, aztán a forgatókönyv kapcsán úgyis részletesen kitárgyaljuk. Sokszor szembesülünk azzal, hogy a szertartást kora délutánra teszik a párok (hozzáteszem, a saját bőrünkön is megtanultuk ennek a buktatóit).

A polgári szertartás 14 órakor kezdődik, aztán 16 órakor a templomi.

Mi ezzel a baj?

1.  Éhen halnak a vendégek és Ti is mire sor kerül a vacsorára (aprósütik mellett is).

2.  Szabadtéri szertartásnál nyáron meg fogtok főni (árnyékban is), arról nem is beszélve, hogy mi fotósként a túlságosan erős fényekkel hogyan küzdünk majd meg.

3.  A két szertartás között túlságosan sok idő telik el, unatkozni fognak a vendégek. Direkt írtam így, mert az időbeosztással az is a probléma, hogy a szükséges időintervallum sem stimmel (túl- vagy alulkalkulálják, ami által nagyon távol kerül az elképzelés a valóságtól).

Végül csak néhány mondat az időjárásról. Rengeteg menyasszony retteg az esőtől, elképzelhető, hogy Te is. Igazán jó mentő tervvel viszont szinte egyik sem rendelkezik. A B terv – ami nem csak eső esetén, hanem erős napsütés esetén is szükséges, mert az sem jó, ha leégnek a vendégeink, sőt, van, hogy éppen ellenkezőleg, nagyon fáznak – rendszerint kényszermegoldás.

Így történhet, hogy a varázslatosra megálmodott szabadtéri szertartás helyszínt elmossa a vihar, és beszorulunk úgy 100-an egy kicsi terembe, ami egy perc alatt az esőből mentett holmikkal lett berendezve. Ez megtörtént velünk. Egyrészt oda a csodálatos dekoráció, amiért egy csomót fizettél és nem kevés idő alatt készült el. Másrészt oda a látványos fotók (jó képet lehet csinálni, félre ne érts, de nem mindegy, hogy hol vagyunk). Harmadrészt nagyon kényelmetlen helyzetet teremtettél a vendégek számára is. Persze az érzések ettől nem sérülnek és ez a legfontosabb (szerencsére ezúttal is ez történt, le a kalappal a higgadtság előtt), de azért mégiscsak oda az eredeti álom és be kell érned kompromisszummal, pedig, ha reálisan végiggondolod, akkor igenis nagy esélye van az ilyen „váratlan” eseménynek. Nem kell félni és folyton azon agyalni, mi lesz, ha… vedd tudomásul, hogy elképzelhető, készülj fel rá, aztán hagyd a hátad mögött: két „A” terved van…mi baj történhet?

A mi „vásznunk”, a Te „palotád”: Esküvői helyszínek és helyszínnek szánt helyek

Sajnos a hazai helyszínkínálat elég sok kivetnivalót hagy maga után. Ez részben annak köszönhető, hogy kevés az olyan hely, amit kifejezetten esküvők számára hoztak létre, másrészt egészen más az egyes szolgáltatók (a vendéglátósok, a fotósok, a ceremóniamesterek, a zenészek stb.) és a párok elképzelése is arról, milyen egy ideális helyszín. Más-más tapasztalatokkal, súlypontokkal bírunk ugyanis, és itt most erről kell beszélnünk. Az álmok irrealitásba fulladásának legfőbb oka ugyanis az, hogy csak egy, a saját szempontod alapján mérlegelsz (ez persze a szolgáltatókra is vonatkozik nem csak rád).

Nem esküvőre készült helyszínek

Elvileg bárhol lehet esküvőt tartani, gyakorlatilag viszont, ha zökkenőmentességre, emlékezetességre, kényelemre, kifogástalan szolgáltatásra (beleértve a fotókat is!) vágysz, igencsak korlátozottak a lehetőségek. Az egyik párunk autókereskedésben dolgozik, ezért azt vették a fejükbe, hogy egy ilyen szalonban rendezik meg az esküvőjüket. Nekik is megírtam: előre izgulok, mi lesz ebből. A hagyományoktól való eltérés legnagyobb híve vagyok (ezért bizakodom a legjobbakban és szurkolok, segítek nekik), de vannak dolgok, amiket csak bizonyos keretek között lehet megvalósítani. Vajon rendelkezik a szalon elég hellyel 98 fő részére? Vajon elég-e a mosdó ennyi embernek? Van-e olyan hely, ahol a főasztal igazán látványos lesz, így biztosítva jó hátteret a képeknek? Honnan kerülnek felszolgálásra az ételek? Milyen a világítás? Milyen dekorációs korlátok vannak? A bemutató szalonokban vannak íróasztalok vagy kiszolgáló pult… azok vajon hova kerülnek? Az autók vajon a dekoráció részét képezik-e majd vagy kikerülnek, és akkor marad az üres, téma (a választás szempontjából a lényeg) nélkül maradt tér? Érted ugye, hogy az alkalmas hely, nem attól az, hogy tetszik.

Nagyon jó, ha olyan helyszínt szeretnél, ami közel áll hozzátok, ami benneteket képvisel, de gondold végig más szemmel is, például a miénkkel, és gondold végig azt is, hogy a gyakorlati dolgok kivitelezhetőek-e ott (ez már a vendégek, a ceremóniamester, a vendéglátós stb. szempontja is).

Apróságnak tűnő, de nem apróságként zavaró elemek

A legtöbb helyszínt a berendezés teszi tökéletesen alkalmatlanná: érthetetlen falszínek, burkolatok, neon vagy sárga, pislákoló világítás, zavaró elemek a falon, a háttérben, rettenetes asztalok és székek, és még sorolhatnám. Hacsak a fotózást nézzük – ahogy már írtam – nekünk a helyszín a félig kész képünk, a felfestett hátterű vásznunk: nincsenek csodák, nem tudunk tengerparti látványt és élményt photoshoppolni a kiskocsmás fényképekre.

Sokszor sajnos a legjobbnak tűnő helyeken is akad valami nagyon zavaró. Nézz körbe és ne körül.

Mire gondolok?

Van egy helyszín, amit mi is nagyon szeretünk Budapesten. A bevonuláskor a párok mögött viszont rendszerint kopott épületek, fregoli és hasonló társaik látszódnak. Nehéz ezért olyan képet készíteni, ami átfogja a teljes teret, mégsem rontják el az oda nem illő elemek. Miért nem látod ezt egyből? Mert csak azt nézed, hogy óh, látszanak a budai hegyek és hatalmas zöld tér terül el… oldalra és hátra nem nézel, ha meg igen, nem azonosítod például azt, amit látsz a leendő fotóid leendő hátterével. Ugyanez történik rendszerint a tortavágás során is: körültekintően kiválasztod a legszebb tortát a világon, de nem foglalkozol vele, hogy azt a konyhaajtóval, a fém italos pulttal stb. a hátad mögött vágod majd fel. Így aztán a torta varázslatos látványát bizony elrontja a csúf háttér. Ezek azonban mind-mind orvosolhatóak lehetnek, ha előre gondolkodsz.

Szintén érdemes előre gondolkodni a készülődés helyszíne kapcsán. Sokszor ez már nem kap kellő figyelmet, pedig hogyha fotó, videó készül, bizony nem mindegy, hogy mi vesz körül. Jó, ha világos van, van elég tér ahhoz, hogy mindenki kényelmesen elférjen, és fontos, hogy rend legyen (szennyes, mosatlan edény, reklámszatyor ne legyen elő például). Persze az az ideális, ha az esküvőtökhöz illő miliőben készülődtök, egy igazán szép helyen, de ez sajnos gyakran szintén nem reális. A kényelmed is fontos: ne legyél túl messze a többi helyszíntől, lehetőleg mindent egy helyen el tudj intézni.

(Gyakran megesik az is, hogy teljesen rendben van a helyszín, de a gratulációhoz a wc ajtó elé áll a pár, hol azért, mert így jött ki, hol azért, mert hirtelen kiderül, csak ott férnek el. Ügyelj a részletekre is, mert ez is álomromboló lehet.)

Stílusütközés

A gyakorlati alkalmatlanság mellett folyton azzal szembesülünk, hogy a helyszín és az elképzelt hangulat, stílus, tematika köszönőviszonyban sincs egymással. Emlékszel az első részben a luxus szállodában tartott western esküvő példájára?  Így kimondva, leírva viccesen irreális, ugye? Pedig ez a legesleggyakoribb helyszín baki. Válassz kiváló dekorost vagy egy jó stílusérzékkel rendelkező barátot segítségül, hogy ne kövess el ilyen álomrombolást.

A végén minden esküvő fotós és videós „kedvence”: a polgármesteri hivatalok. Kevés olyan helyszínt tudok mondani, ami a hivataloknál alkalmatlanabb és álomgyilkosabb, szerintem nincs olyan esküvő a világon, amihez passzolnak, mégis annyian rabjai ennek a megoldásnak. A hivatalok persze mindent megtesznek, hogy a saját kényelmüket szolgálandóan ott tartsák a párok a házasságkötésüket, tudom, de van más lehetőséged is. Kérlek, csak akkor, ha tényleg nincsen más módja.

(A helyszín választás főbb szempontjairól írtam már korábban is: itt elolvashatod. Persze még oldalakon keresztül beszélhetnénk erről… valószínűleg fogunk is.)

Kiesés a komfortzónából

Csodálatos, ha látsz, látod, hogy milyen egy varázslatos esküvői helyszín, de ne feledkezz meg róla, hogy nem egyedül mész oda. Gyakori probléma, hogy a párok megfeledkeznek a kényelemről és praktikusságról, a vendégek létszámának, összetételének, a tervezett események igényeinek figyelembe vételével. Gondolj mindenki komfortérzetére!

Megközelíthetőség és távolság

Részben az előzőekhez tartozik, azonban szorosan mégiscsak a komfortosságot érinti az, hogy a helyszínek ne essenek túl távol egymástól és mindenki számára megközelíthetőek is legyenek.

Kövess el mindent annak érdekében, hogy mindent egy helyen le tudjatok bonyolítani (a készülődéstől a lakodalomig), hacsak nem kifejezetten szükséges, ne utazgassatok egyik helyről a másikra. Így rengeteg időt, pénzt, de legfőképpen olyan energiát spórolhatsz, amit aztán a valódi öröm átélésére fordíthatsz. A távolságok és a megtételükhöz szükséges időnél mindig számolj a várható forgalommal, valamint a parkolási lehetőségekkel is. Hogyha két szertartásotok lesz két különböző helyszínen, a második legyen közelebb a vacsora helyszínéhez.

Vedd figyelembe, hogy a vendégeid között biztosan lesznek idősek és kisgyerekes családok is, nekik speciális igényeik vannak, ne hozd őket kellemetlen helyzetbe azzal, hogy teljesíthetetlen kihívások, feladatok elé állítod őket. Például, hogy végig kell állniuk egy 40 perces szertartást vagy éppen 20 percet gyalogolniuk egyik helyről a másikra, esetleg hegyet mászniuk.

A távolság egy másik szempontból is kulcsfontosságú tényező: a tartózkodási helyed és az esküvő helyszínének szempontjából. A saját bőrömön tapasztaltam azt meg, hogy mennyire nehéz úgy bármit is szervezni, ha a helyszín több száz kilóméterre van onnan, ahol élsz. Bár nekünk csak 210 km-t kellett áthidalnunk, bizony nem kis akadályokba ütköztünk. Nem lehet ugyanis csak úgy odautazni, beugrani a cukrászdákba tortát kóstolni, próbafrizurát csináltatni vagy akármit egyeztetni, amihez jó, ha ott vagy személyesen. Arról nem is beszélve, hogy messziről mennyire nehéz a helyszínhez közeleső szolgáltatókat találni. Persze fotóst, videóst, ceremóniamestert, sőt zenészt is hívhatsz bárhonnan, ki kell fizetni az útiköltségét persze, de jönnek. A fodrász, a sminkes, a sütemények, sőt talán még a dekoráció kapcsán is nehezebb azonban a dolog. Arról nem is beszélve, ha külföldről próbálsz itthoni esküvőt szervezni vagy fordítva. Ilyenkor bizony elkél a segítség. Valakié, aki jártas azon a környéken és jártas az esküvőkben is. Ez az az eset, amikor tényleg jobban tesszük, ha esküvő szervezőhöz fordulunk. Hidd el, rengeteg terhet és bosszankodást megspórolhatsz magadnak.

Amikor pedig itthonról szervezel külföldi esküvőt, el kell fogadnod, hogy nem tudsz letesztelni előre bizonyos dolgokat, hogy nem tud majd mindenki Veletek menni. Gondoskodj róla, hogy egyik részről se legyen ebből sértődés. Tudod, ez az álmod megfelelő tálalásának kérdése és az, hogy úgy szeressük a dolgokat, ahogy kapjuk, bosszankodni utólag semmi értelme.

Létszámbaki

Sokszor szembesülünk azzal, hogy túl kicsi vagy éppen túl nagy helyet választanak a párjaink. A zsúfoltság kényelmetlen, nincs ezen mit magyarázni, de éppen ennyire intimitás romboló és zavaró az is, ha 20 főre egy hatalmas termet béreltek. A másik tipikus hiba, hogy nincsenek megfelelő higiéniai vagy egyszerűen csak a komfortosságot szolgáló körülmények (mosdók elégséges száma, kiszolgáló rész, légkondi vagy árnyékolás, levegő, fény stb.). A harmadik dilemma a tánctér nagysága. Erről mindenkinek megoszlik a véleménye, annyi bizonyos, hogy az nem egy jó megoldás, hogy vacsora után majd ki két asztalt, hogy helyet nyerjetek hozzá. Érdemes úgy gondolkodni, hogy nem fog mindenki egyszerre táncolni. Sosem számoltam még ki, de egy átlagos esküvői létszámnál (80-100 fő) kb. 30 nm-es tánctéren kényelmesen el lehet férni. Ha valaki rendelkezik pontosabb számításokkal, szeretettel várom!

Klikkesítés

Buligyilkosnak szoktam nevezni azt a helyzetet, amikor a tánctér és a vendégtér elkülönül egymástól. Az emberek többsége nem veti bele magát csak úgy a táncba, birkaszellemmel működünk, magával ragad minket egyszercsak a hangulat, és a bátortalanságunkból így jutunk el a táncparkett ördöge címig. Ha nem látjuk, a többiek milyen jól szórakoznak (ha egyáltalán ők megtalálták a táncteret), nem éled fel a vágy, hogy aktivizáljuk magunkat. Ugyanígy hiba, ha a dohányosokat messze űzzük a buli szívétől. Ők ugyanis előfordulhat, hogy a „büntetősarokban” külön bulit szerveznek maguknak, és oda az egység.

Ugyan ez nem a szó szoros értelemben klikkesítés, de gyakran teljesen megfeledkeznek a párok arról is, hogy a kicsiknek csak ideig-óráig érdekes egy esküvő. Gondoskodj róluk is, hogy le tudják magukat kötni, így tehermentesíted a szülőket is. Alakíts ki gyereksarkot, de ne legyen az sem nagyon elszeparált, vond be őket is a programokba; no és gondoskodj arról, hogy legyen megfelelő székük, megfelelő étkészletük és olyan hely is, ahol pelenkázni lehet őket vagy ahová ledőlhetnek, ha a szülők még maradnának kicsit.

Az esküvő csúcspontja vagy inkább túlélőtúra? A bizonyos szertartások

A vendégek 80%-a halálosan unatkozik a (hosszú) szertartásokon. Tudom, látom. A szertartásokkal kapcsolatban a legtévesebb elképzelés az, hogy a násznép azért jön, hogy lásson benneteket, amint kimondjátok egymásnak az igent… kétszer is. Részben kötelességből jönnek, de általában szórakozni jönnek. Ez ugyan rettenetesen illúzióromboló és én szeretném a legjobban, ha másképpen volna, de nincs.

A hazai bürokrácia hozta létre azt az egészen különös házasságkötési rendet, miszerint sok-sok pár polgári és templomi szertartáson is összeköti életét a vendégek előtt. Érdekes kettősség alakul így aztán ki: kétszer pillantjátok először meg egymást, kétszer csókoltok első csókot. Ráadásul plusz költségekkel kell számolnod. Érdemes ezt átgondolnod. Természetesen egészen más hangulata és rendje van a szertartásoknak, ami élmény szempontjából számotokra jelentős, ami miatt érthető, ha mindkettőhöz ragaszkodtok. Tedd akkor mások számára is emlékezetessé!

Az álmod az, hogy majd mindenki együtt nevet vagy éppen sír veletek a romantikus vagy éppen bohókás szertartáson? Ez akkor válhat valóra, ha nem kínzod őket kétszer 40 perces protokollal, ne adj Isten a kettő között hosszas utazgatással, várakozással. A szertartás legyen tartalmas, személyes (merjetek például Ti beszélni egymásnak az érzéseitekről), maximum 20-30 perces, kettőnél inkább max. 20-20 perces. Ne ess a másik végletbe sem, miszerint 5 perc alatt lezajlik az egész, az éppolyan illúzióromboló (és fotógyilkos is…).

Újra: gondoskodj a vendégek kényelméről minden szempontból. (Ne akard, hogy 40 percen keresztül álljanak, megsüljenek a napon vagy megfagyjanak a hideg templomban stb., és magadnak se árts) Ugyanott, hogyha Te felszabadult vagy, boldog vagy, megéled a pillanatot, nem félsz feltárni az érzéseidet vagy éppen viccesre venni a figurát, mert az vagy Te, hidd el, könnyebben ragadja őket magával a hangulat! Az együttes öröm pedig többszörös öröm.

Bulifékezés

A helyszín és a buli hőfoka közötti összefüggésről már ejtettünk néhány szót, de akadnak még hangulatgyilkos tervek.

A zene mindig kardinális kérdés, a legtöbb pár számára nagy fejtörést okoz, mégis sokszor fognak mellé. A leggyakoribb hiba az, hogy nem találják el a megfelelő stílust. Mi a megfelelő? Az, amikor a zenei kínálat tökéletesen illeszkedik a násznép összetételéhez: a korosztályhoz, nemzetiséghez, lakhelyéhez. Egy falusi lakodalmakhoz szokott násznép nehezen fogja értékelni a diszkózenét. Az idősebb korosztály egész biztosan nem fog tudni mit kezdeni magával az ún. „tucc-tucc” zene kavalkádjában. Ahogyan a külföldi vendégeid sem értékelik annyira a magyar slágereket, mint azok, akik ezen nőttek fel. Ne magadnak válaszd a zenét. Érthető, hogy nem szeretnél lakodalmasat az esküvődön, ha meghallgatni is képtelen vagy, de el kell fogadnod, hogy a buli közös ügy, itt bizony meg kell felelni a közízlésnek, ami ez esetben a vendégek átlagos ízlése. Nem lehet persze mindenkinek eleget tenni, de törekedj rá.

Óh, és felejtsd el, hogy majd viszed a notebook-od és elindítod az előre összeválogatott zenéket. Miért? Mert neked nem a zeneszolgáltatás a feladatod, mert a zenét a hangulathoz kell igazítani és nem fordítva, mert biztosan nem kapsz olyan hangzást, amit a profik biztosítanak. Ne ezen spórolj!

A játékok, programok amennyire támogatóak lehetnek hangulat szempontjából, annyira rombolóak is. Ne aggódj, egy jó ceremóniamester vagy vőfély tisztában van vele, mikor, mit lehet és mit nem. Nem érdemes előre minden percet beosztani, teletűzdelni programokkal, itt engedheted bátran, hogy az adott hangulat szülje az eseményeket.

Őrült ötletek, veszélyes valóság

Nemrég láttam egy videót, ahol a pár csaknem felgyulladt a bevonuláskor, mert annyira közel tették a tűzijátékot a bevonulási úthoz, majd aztán beltérben (fedett helyen) kezdtek ténylegesen is tűzijátékozni, végül ezt megkoronázva koccintás után a félig teli poharakat hátra dobták a mögöttük álló emberekre és vezetékekre. Először azt gondoltam, ilyen a mesében sincs. Aztán rájöttem, ha nem is ennyire halmozottan és őrületesen, de a legtöbb pár elköveti ezeket a túlkapásokat, és ha valami, hát ez tényleg a realitás érzék kérdésköre.

Biztosan rémlik neked is a stégen fotózkodó vendégsereg esete, akiknek a súlya alatt aztán beszakadtak a deszkák… ők sem gondolták szerintem, hogy hülyeséget csinálnak.

Az egyik párunkkal egy ennél kevésbé extrém baleset történt, de éppen ezért intő példa. Egész egyszerűen túlvállalták magukat a táncnál. Begyakoroltak egy látványos rock and roll-t, ami jól is ment, de nem azon a padlón, ami az esküvőn volt, ráadásul ugye a drukk sem segített. Egy rossz mozdulat, nem megszokott padlócsúszás és kész is volt a heteken át gyógyuló bokasérülés.

Az egyik párunk csillagszórós első táncot szeretett volna. Az ötlet tök jó. A baj csak az volt, hogy a helyszín tűzjelzője nem így gondolta. Szerencsére nem dőlt dugába a terv, mert a dj-vel összefogva megoldottuk, hogy a teraszon táncolhassák csillagszórók között az első táncukat.

A testi épség mellett a lelki épséget sem szabad szó nélkül hagynunk. Az esküvő szeretetünnep. Lehet, hogy jópofának tűnik egy-egy ironikusságba hajló beszéd vagy egy barát, illetve családtag kínos helyzetbe hozása akár szóban, akár valamilyen játékkal, programmal…., de általában nem az. (Ez a vendégeknek is szól, nem csak neked.) Legalábbis neki nem igazán… Vannak persze viccek, amik jól sülnek el, de legyél körültekintő. Ide tartozik az is, hogy mérlegeld, mi a bevállalható a vendégeid számára és mi nem. Erről már beszéltünk a helyszín kapcsán is, de a programok szempontjából ugyanez érvényes. Ne akard a nagyidat ejtőernyős esküvőre vinni. (Bár az enyém bevállalná…:)  A szélsőség persze szándékos.)

Bármilyen extrém ötletet belecsempészhetsz az esküvődbe, ha

• az nem veszélyeztet senkit – és erről tényleg meggyőződtél
• mindenki számára befogadható, vállalható

Csak óvatosan, körültekintően mindennel, aminek lángja van, ami füstöl, ami csúszhat, ami elektromos és így tovább. Inkább kétszer gondold meg, minthogy egyszer baj legyen belőle.

Nem túlkapás, de ritkán jut bárkinek is az eszébe magától, hogy nem minden templomnál lehet rizst dobálni vagy szirmot szórni, esetleg buborékot fújni. Az sem, hogy azt össze is kell takarítani. Az sem, hogy óvatosan kell bánni a rizzsel, mert megfogja az öltönyt, a buborék pedig nyomot hagyhat a ruhán. (No, eszemben sincs lebeszélni róla, de azért, jobb, ha tudod.)

S ha már a ruhánál tartunk… Álmodhatsz magadnak bármilyen bámulatos ruhát, ha az egész egyszerűen nem az alkatodnak megfelelő. Például ha alacsony és nagyon vékony is vagy, ne akarj habos-babos királylány lenni, mert el fogsz veszni a „báli ruhádban”. Álmodhatsz mesebeli költeményt, ha 5 perc után nem kapsz benne levegőt vagy, ha „műanyagból” van és ragacsos leszel 2 perc alatt! Fontosabb a kényelem és az egészség, hidd el. A magassarkú cipőkről és „buktatóikról” ugye nem kell külön beszélnünk!?

Eszem-iszom

A helyes porciók kapcsán kevésbé vagyok tapasztalt, de úgy gondolom, hogy ide tartozik az étel-ital témája is. A pontos adagok helyett egy kicsit más oldalról vegyük hát sorra.

Ne éheztesd, és ne etesd túl (bár inkább több legyen, mint kevesebb) a vendégeket. A szertartások között és után folyton hallom, hogy a násznépnek korog a gyomra és arról beszélnek, vajon mikor lesz vacsora. Itt visszakanyarodunk az időzítés kérdéshez. Emlékszel ugye, mit írtam az elején? Ne várakoztasd 1-1,5 óránál tovább a vendégeket a vacsoráig. Kösd le őket programokkal, nasival és innivalóval. Utóbbi különösen fontos nagy melegben. Számotokra is! Gyakran előfordul, hogy a sültes fogás előtt sokat kell várni, találd fel amagd, szervezzetek addig egy kisebb programot  a vendégeknek vagy időzítsétek esetleg ide az ajándékok átadását vagy annak egy részét.

Egyre nagyobb divat, hogy nem a hagyományos étlappal áll elő a pár az esküvőn. Ez önmagában jó dolog, de ne feledd, nem vagy egyedül. Az étel a vendégeknek szól. Őszintén, Ti nem is nagyon fogtok enni belőle. Nem baj, ha különlegességeket kínálsz, hiszen az ünnepi menü mégiscsak erről szól, de gondoskodj néhány hagyományosabb fogásról is, nehogy aztán valaki éhen maradjon. Ma már illik gondolni a vegetáriánusok, étel érzékenyekre is.

Persze jól is elsülhetnek dolgok. Sosem felejtem el a mamim nővérét. Amikor a meghívót átadtuk és beszélgettünk az esküvőnkről egy pontnál elnémult és sandán rám nézett: „Nem lesz rántott hús? Hát mik fogok majd enni?” Mondtam neki, Elza, bármit, ami szimpatikus, de, ha nem találsz semmit, süttetek neked rántott húst. Persze aggódtam kicsit, de ugyanott tudtam, hogy olyan ételeket kértünk, amik ugyan nem a hagyományosak, mégis megfelelnek a közízlésnek. Az esküvőn aztán láttam, hogy már a harmadik tányérral szedett a szicíliai húsgolyókból, majd amikor érdeklődtem, lelkes és őszinte vigyorral közölte, hogy ilyen finomat még életében nem evett.

Az adagokról pedig… nos… én személy szerint imádom a pici adagos, de kitűnő ételeket… az emberek többsége viszont inkább bőséges, szimplán finom vacsorára vágyik. Sajnos az éhen maradtak szájhúzogatását óhatatlanul is látni fogod. Ne feledd azt sem viszont, hogy minden a násznép összetételén múlik. Más az, amit fiataloknak, más, amit időseknek, falusiaknak vagy városiaknak kínálhatsz. (Akárcsak a zenénél.))

Egyszóval a reális az, ha a vendégeknek álmodod meg az ételeket, italokat és nem magatoknak. Bátran válassz különlegességeket, de tudj határokat tartani.