Orsit és Tibit lépten-nyomon olyan csodálatos dolgok, épületek, részletek vették körül, hogy egész nap úgy nézelődtem, mint egy gyerek az édességboltban. Tudjátok, hogy engem az őszinte érzések mellett ezekkel lehet a legjobban levenni a lábamról! :)
Ez nekik nagyonis sikerült! Nem volt persze egyszerű mindezt ilyen összhangba szervezni, akadt bőven nehézség, de a végén mégiscsak kikerekedett ez a gyönyörűség!
A készülődést követően elmentünk, hogy teljesítsük Orsi kívánságát, miszerint a nosztalgia körhintánál szeretne kreatív képeket. Imádom ezt a körhintát, de ott döbbentünk rá, hogy ez nem is annyira egyszerű feladat. Különösen nem, ha te magad is a hintán forogsz velük. :) Szerintem még sosem pörögtek ennyit, de élvezték és tökéletesen bírták is szerencsére. Nagy kedvencem volt a ló is, aki hatalmas erőfeszítéseket tett, hogy Orsi érthető módon vonzó csokrát megebédelje. Egyébként is nagyon szeretek lovak közelében fényképezni, bár ennek okát még nem fejtettem meg…
Gyorsan elbúcsúztunk azonban a parktól, mert féltünk, hogy a vársoi forgatagban nem érünk majd időben a templomhoz. Persze túl óvatoskodtunk a dolgot, jó részidőt futottunk mindannyian, de így legalább volt idejük szusszanni, nekünk pedig bejárni a lélegzetelállító templomot. Kétségtelenül az egyik legszebb és legfotogénebb, ahol valaha jártam.
Nem volt ez másképpen a Pavillon de Paris-val sem, az ember minden kockázatáról és hátrányáról pillanatok alatt megfeledkezett, ahogy belépett abba a mesevilágba, amit a dekoráció méginkább varázslatossá tett.
Aztán elindult a buli és megint rá kellett döbbennünk, hogy a visszafogott vőlegényeink csak átráznak minket, valójában igazi buliarcok. Ilyen volt Tibi is! No, ezt mi csöppet sem bánjuk, öröm volt fotózni és nézni, ahogy ők ketten végre igazán feloldódnak, igazán élvezik mindazt, amiért eddig izgultak.
Mindig szívesen nézegetem a képeiket, remélem, ti is így lesztek ezzel. :)
