Dórit már fotóztuk. Réten, színes lufikkal, virágokkal és baldachinnal. Akkor nyár volt és nagyon meleg.
Úgy tűnik, szeretjük így együtt a szélsőségeket, mert Dóri azzal keresett meg minket, hogy örülne, ha lehetne még egy vintage sorozata is tőlünk, és a téli fotókra esett a választásunk. Mi pedig talán még jobban örültünk, mert már nyáron is imádtuk Dórit fotózni és nagyon szerettünk volna saját téli vintage képeket.
Sokáig vártunk – heteket, eredetileg karácsony előttre terveztük -, amíg ez a fotózás megvalósulhatott: havazott és mindannyian rá is értünk. Azt hiszem azonban, maximálisan megérte a várakozást. Még le sem esett az első hó, már tudtam, hogy mit szeretnék majd egyszer látni ilyen képeken és Dóri mindehhez tökéletes partnernek bizonyult. :)
Persze rögtönzésből most is kijutott bőven, mert például mindent kiterveltünk, csak éppen a pontos helyszínt nem… azt akkor és ott választottuk. Meglepetés volt a kerítés is, amit a Laura Virágtól kaptunk. Már ott várt bennünket reggel az üzletükben és nagyon-nagyon a szívünkhöz nőt. :) Akadt még egy meglepetés, bár nem nekünk, hanem Dóri anyukájának… ugyanis Tomi is csatlakozott hozzánk, a báty, hogy ajándékba készülhessen néhány közös kép is. :)
Azt azért biztosan tudtam, ha előkerül, „fotómodellt” faragok a kiskori szánkómból. Amikor karácsonykor otthon voltunk, elő is bújt a nagymamám padlásáról. Nem volt más hátra, csak egy kis vintage vagy inkább shabby chic kozmetikázás, Zolival festettünk és csiszoltunk és voilá! :)
Akkor következhetnek a képek?
Óh majd elfelejtettem, a nagy kérdés: Dóri nagyon fázott-e. Nos… néha igen, de igyekeztünk úgy fotózni és úgy mozgatni – és meg is mozgatni -, hogy fel-felmelegedhessen, forró teával is készültünk, és ő mindezt hősiesen, zokszó nélkül, mosolyogva tűrte. :) Azért nem volt ám szörnyű, sőt, hogy Dórit idézzem: igazi élmény volt és egy forró fürdő teljesen feledtette a hideget…:))
