Amikor Anastasya levelét megkaptuk, éppen azon tanakodtunk Zolival, hogy nem vállalunk idénre már több fotózást, tökéletesen kitölti az időnket, ami lesz és, amivel még dolgozunk éppen. Nehéz volt azonban ellenállni és nemet mondani, mert Nastyát egy menyasszonyunk irányította hozzánk, ráadásul szerettük, hogy bár ő nem itt született és alig néhány hónapja él nálunk a férjével, Danival, nagyon megszerette Budapestet, és ezért a főváros általa legkedveltebb pontjait szeretné viszontlátni az esküvői kreatív fotóikon. Persze a Vár, a Lánchíd és a Bazilika nekünk és úgy általában nekünk magyaroknak hétköznapi látványosság, de Nastya által úgy éreztük, hogy kicsit most mi is vele, velük örülhetünk, hogy ilyen meseszép kincsek között élhetünk.
Csodálatos őszi napra ébredtünk és ezt tökéletes kezdetet szerencsére semmi sem árnyékolhatta be. Bár éppen felállványozva díszelgett a Bazilika és a Halászbástyánál a turistacsoportok százszor annyi fotót készítettek a párunkról szokás szerint, mint mi, bennünket csak úgy vitt a délutáni „séta” hangulata. Nagyon-nagyon kedves párt ismerhettünk meg, és újra rácsodálkozhattunk a városra, mint egy kisgyermek, amiért nagyon hálásak vagyunk!
