Krisztit és Gábort Anditól és Andristól kaptuk. Persze nem így szó szerint, de az ő esküvőjükön találkoztunk és a legeslegnagyobb örömünkre visszatérhettünk általuk ehhez a társasághoz.
Azt hiszem, hogy már így az elején kijelenthetjük, le sem tagadhatnák egymást. Ugyanazt a mély szeretetet és kedvességet tapasztalhattuk meg általuk, mint anno Andinál és Andrisnál.
Szinte egész nap esett. Egyetlen percre sem tudtam azonban azt érezni mellettük, hogy ez probléma volna. Ahogy egymásra néznek, ahogy együtt örülnek, nevetnek vagy éppen sírnak kicsit (bár Kriszti bevallása szerint éppen a saját esküvőjén nem pityergett annyit, mint mindenki másén… helyette megtették mások…:) ) mindent feledtet.
Nem is tudok mást írni, azt hiszem. Beszéljenek helyettem inkább a képek…
Talán még két apró megjegyzés.
Most először fordult azt hiszem elő velünk, hogy egyes képek sokkal többet jelentettek a tudtunk nélkül, mint amennyit egyébként. Amikor Kriszti és Gábor a köszönő levelükben írt nekünk erről, valami egészen furcsa érzés fogott el. Olyan érzés, amikor igazán értelmét kezded érezni az életednek.
S a másik. Reméljük, hogy hozzánk jön még mindenki, aki nem házas ebből a társaságból, mert nagyon szeretjük őket fotózni! Ki tudja, lehet, hogy ahogy most Andit Krisztiéknél, jövőre Krisztit fotózhatjuk majd valaki más esküvőjén várandósan. :)
