Réges-rég készülők arra, hogy megosszam veletek ezeket a képeket, de valahogy mindig elmaradt. Talán azért, mert ma van itt az ideje. Miközben írom a blogbejegyzést a mi kis szőrmókunk (aki macska) édesdeden alszik a párnáján. Amikor ránézek mindig helyre áll a világ rendje bennem. Valami mérhetetlen kedvesség, tisztaság árad belőle, még akkor is, ha mélyen alszik vagy éppen hisztizik, mert éhes. Valahol azt olvastam, hogy azok az emberek egészségesebbek és kicsit tovább is élhetnek, akik macskát vagy kutyát tartanak. Egész biztos vagyok benne, hogy ez igaz. Ők maguk tömény energiák nekünk, akik hajlamosak vagyunk a hétköznapok sodrásában kapálozni, stresszelni, elveszni. Gyógyszerek, a szó mély és nem tabletta formájú értelmében.
Adrival, anyukájával, a nővérével és egyáltalán nem utolsó sorban a csodálatos kutyusokkal így aztán inkább terápiának, mintsem munkának tűnt a fotózás. Jóllehet több kilómétert sétáltunk, olykor loholtunk a cél érdekében, de közben jót beszélgettünk és mosolyogtunk azon az irigylésre méltó életélvezeten, amit a mi négylábú társaink oly könnyedén tárnak elénk.
Egy sorozat egy nagyon fontos kapocsról, aminek az átélését, megélését mindenkinek szívből kívánom, no és arról, hogyan kell LÉTEZNI. :)
