Noa és Balu esküvője számomra sok szempontból példaértékű. Hallgattam mostanában a blogon. Talán, mert nincs egy perc szabadidőm sem. Talán, mert kevés igazi történetet tudok mesélni. Talán, mert túlságosan a magam kis bajaival vagyok elfoglalva. Nem tudom.

Ma itthon ragadtam. A retusálandók pedig a stúdióban vannak és ugyan millió dolgom van, úgy éreztem, itt az ideje, hogy beszélgessünk. Olyan sokminden történt velünk ebben az évben is! Ahogy írom ezeket a sorokat, azt látom, hogy a lelkemben is nagy változások mennek éppen végbe. Miért csapongok és hogy is jön ez ide? Noa sorai vízhangzanak a fejemben…

„Amikor fotóst választottunk az esküvőnkre, bevallom nagyon részletesen mindenkinek utána olvastam.. Rengeteg szenzációs esküvőfotós van otthon, ezért a referenciaképek alapján nem tudtunk választani és elbizonytalanodtunk. Ekkor döntöttem úgy, hogy megpróbálok jobban utána olvasni a fotósainknak, megismerni a távolból őket mint embereket és így kezdtem el olvasni jobban a bejegyzéseidet, ami abszolút megkönnyítette a döntést. Aki ilyen őszinte szeretettel és alázattal beszél a munkájáról, ennyire elkötelezett híve annak, hogy képeivel szeretetet és boldogságot ébresszen, és fel tud idézni minden képe mögött egy kedves történetet az csak jó ember és elhivatott szakember lehet. Így választottunk Titeket és most látva a végeredményt tudjuk, hogy nagyon jól döntöttünk. Nem éreztük egy percig sem, hogy ‘szalagon futna a fotózásunk’, hiszen már annyi esküvőn túl vagytok, mi csak egyek voltunk a sok közül. Ilyenek az igazi művészek és ilyenekkel érdemes dolgozni. Nagyon jól döntöttetek évekkel ezelőtt Firenzében, hogy esküvőfotósok lesztek, nagyon sokat adtok minden párnak, akik Titeket bíznak meg nagy pillanataik fotózásával. „

Amikor fáradt vagyok, visszaolvasom. Nem csak Noa levelét, másokét is. Emlékeztetnem kell magamat, hogy annak, amit csinálunk egészen más az értelme, mint sokszor a robotszerűen tengődő hétköznapokban hiszem. Egyszer majd ebből lesz álomházunk, ebből utazhatunk, ebből eszünk, ruházkodunk… mindez azonban sokkal kevesebbet ér, mint amennyi jelentőséget tulajdonítunk neki. Óh, ne gondoljátok, hogy szent vagyok, a mindennapokban ez sokszor nem jut az eszembe! Ennek az esküvőnek az emlékein merengve – és szerencsére akadnak még szép számmal ilyen fotózások – viszont mindig! Érdekes, hogy az alfája és omegája mennyire azonos ennek a sorozatnak…

Biztosan hihetetlen, de ritkán látok ennyi igazán őszinte pillanatot. Nem, nem csak szép pillanatot. Olyat is, amikor feszültség van, problémát kell megoldani, amikor régi, fájó dolgokat kell feldolgozni, megbocsátani szeretetből, de igen, áradó boldogságot, összetartozást, felszabadultságot, együttérzést, felvállalást, kilépést a komfortzónából azért, hogy adjunk a másiknak, kicsit magunknak is. A komfortzónából való kilépés szerintem kulcsa ennek az esküvőnek sok szempontból. Különösen, ami Balut illeti. Többek között ez is példaértékű számomra, mert sok vőlegénytől hallom, hogy ő nem szeret fotózkodni, nem tudja kimutatni az érzéseit, hogy őt annyira ez nem érdekli stb. Nos, Balu pontosan így indult neki. Mégis megcsinálta! Mert minden fejben dől el: akarod vagy sem, fontos a másik vagy sem, szeretnéd, hogy működjön ez az egész vagy sem.

S igen, egyszerűen meseszép a Babérliget, minden apró dekoráció részlet tökéletesen passzolt, látszott az, hogy nem csupán anyagilag voltak hajlandóak áldozni azért, hogy a lehető legjobbat kapják-adják, hanem körültekintő gondoskodással terveztek-szerveztek. S igen, szerettem a szolgáltató csapatot is, mert jórészt olyanokból állt, akiket ismerünk, akikkel nekünk nagyon könnyű együtt dolgozni, és mostanában ez meglepően kiemelt szerepet kapott az esküvőkön nálam.

Nem ettől működött azonban ennyire jól, vagyis persze, ettől is, hiszen nem győzöm hangsúlyozni, hogy fából nem lesz vaskarika, tudjátok, vesszőparipám, ezerszer elmondtam, leírtam. Úgy éreztem, ha kiradírozok körülöttük mindent, akkoris hat, akkor is tartalommal teli, akkoris megszületett az, ami már rég túlmutat rajtuk, rajtunk, az, ami mindennél fontosabb és mégsem tudom a nevét.