Fruzsi és Ákos annyira édesek együtt, hogy mindig csak ez jut eszembe. Nem is tudok hosszas mesébe kezdeni az esküvőjük kapcsán emiatt, mert folyton ide lyukadok ki.
Magam előtt látom, ahogy egymásra néznek, azt a kedvességet, szeretetet, ami sugárzik a tekintetükből, és ami belengte és áthatotta az egész légkört. A szertartáson nem csoda hát, hogy mindannyiunk szeme könnybe lábadt az örömtől! Ahogyan az sem, hogy az előrejelzések ellenére csodálatos, napsütéses délutánunk volt.
Bár szorosan nem tartozik ide, de azért említést teszek pozitív élményként az első fotóérzékeny anyakönyvvezetőről, akivel valaha találkoztunk. Sosem tapasztaltam, hogy valaki ennyire odafigyelt volna arra, hogy a párnak a lehető legszebb képei készüljenek, örülni meg aztán tényleg senkit sem láttam annak, hogy milyen szép félkörbe álltak be a koccintáshoz. :) Így aztán még az is elnézhető neki, ha húzódozott attól, hogy a termet ebédidőben díszítsék és, hogy a zenelejátszás szűkös keretek között mozog. (Egyébként a legtöbb anyakönyvi hivatalban, ez nagy tanulság, figyeljetek oda!).
Fruzsi és Ákos receptje valami ilyesmi lehetett: szeressétek egymást, hívjatok olyanokat, akiket szintén nagyon szerettek, válasszatok egy kedves és romantikus helyet, ami közel áll hozzátok, és ahol emberségesek a tulajdonosok, keressetek egy nagyon kellemes zenekart, aki elandalít, de táncra is késztet, legyetek kedvesek és a legbosszantóbb helyzetben is higgadtak, ha a párotok nem az, akkor orvosoljátok gyorsan és rendkívül türelmesen, mosolyogjatok, érezzetek, szeressetek… hát valahogy így kell ezt kérem…
Rendkívül egyszerű a dolgunk akkor, amikor csak jelen kell lennünk, hiszen a szép pillanatokat sűrítve elénk tálalják. Szerencse és áldás ez minden fotós számára. Köszönjük Nektek, hogy részesei lehettünk!
