Sajnos az esküvőjük dátuma már foglalt volt nálunk, amikor megkeresett bennünket Móni. Azt viszont mindenképpen szerette volna, ha valamilyen apropóból mi is készítünk számukra egy fotósorozatot. Így aztán egy enteriőrös vintage fotózás mellett döntöttünk a jegyességük megörökítésére.
Sokáig tervezgettük ezt a fotózást, mert nehezen találtuk meg az ideális helyszínt, pedig végülis annyira kézenfekvő volt, hogy csuda. Épp ott terült el az orrunk előtt, ahol már ezerszer fényképeztünk!
Úgy tűnik azonban, hogy meg kellett járnunk ezt az utat, hogy ráébredjünk. Persze a hőn áhított csónakról az utolsó pillanatban mégis le kellett mondanunk, de hát majd legközelebb. ;)
Ahogy felmerült a tavas-csónakázós ötlet, valahogy rögtön ezt a csipke sátrat láttam mellé magam előtt. A Mezítlábas szerelem (akik egyébként a véletlen összecsengésnek köszönhetően Móniék esküvői dekorosai is) kiegészítői pedig mindezt tökéletesen egésszé tették. Dani kedvéért pedig süti és keksz is került az asztalra, egyenesen a Mosolyexpressztől. Nem volt más hátra, mint Móninak is megteremteni az igazi romantikát, csupa-csupa virággal a Laura virágtól lilában, ahogy megálmodtuk.
Lógott aznap az eső lába, így aztán kicsit összeszorult gyomorral gurultunk a tópartra. Megszánt viszont bennünket az Ég. Azt hiszem, látta, hogy nagyon készültünk és sokat cipekedtünk ezért a fotózásért, Móni pedig már annyira izgul minden részlet miatt, hogy nem bírna ki egy további napot sem. :)
Móni és Dani végül megérkezett.A helyszínt tökéletesnek találták. Egy kő leesett a szívünkről.
Mindig olyan izgatottan várom a pillanatot, amikor a párjaink először megpillantják az enteriőrt. Hiszen egész odáig mindez csak elképzelésekben, ötletekben él, így egészben, sőt részleteiben külön-külön sem látják. Szeretem a csillogó szempárokat és a mosolygós arcokat ilyenkor nézni! Azt is, ahogy újabb és újabb elemeket fedeznek fel és saját maguktól vonnak bele a fotózásba. Például eszembe sem jutott, hogy Dani ilyen lelkes lesz a teniszütők láttán! :) Móni pedig ennyire örül majd a virágkoszorúnak.
Bár nehezen vált egésszé mindez, és izgultak is, hogy ők nem lesznek eléggé fotogének, nem tudnak majd eléggé felszabadulni, biztosan állíthatom, sikerült rácáfolni, és hogy mindannyiunk számára emlékezetes sorozat született. Annak pedig külön örülünk, hogy az elkészült képek részeseivé válhattak az esküvői kellékeknek, dekorációnak. Most az a furcsa helyzet áll fenn, hogy mi várjuk az esküvői fotóikat. :)
