Nem véletlen, hogy már a bejegyzés címében is szerepel a szelídség szó. Akárhogy is gondolkodom, mindig ez jut először eszembe Timiről és Tibiről. Meg a nyugalom.
Nagyon kevés olyan esküvőn veszünk részt, ahol ne lenne így vagy úgy feszített a tempó. Itt azonban valahogy megállt kicsit az idő. Persze ők is izgultak, meg kicsit elcsúsztunk a készülődéssel is, mégis valahogy ráértünk. Ráértünk megélni. Ez pedig az, amiről a párok nagyon gyakran megfeledkeznek. A legfontosabbról. Minden személyes megbeszélésen elmondjuk pedig, hogy tényleg semmi sem számít, ha ők ott vannak és tényleg ott, nem csupán testben, hanem egész lényükkel. Nem rendezőként, hanem főszereplőként! Elengedik, hogy éppen mi a következő szervezési feladat, ki, hogy érzi magát, hogy valami nem a terv szerint alakult. Enélkül igazából értelmét veszti mindaz az erőfeszítés, amit ezért a kb. 16-18 órás élményért tettek 365 vagy még akár több nap során.
Timi és Tibi esküvőjéből azt is megtanultuk, hogy szerényen is lehet valaki fényűző. Nem hatalmas lakodalmat álmodtak ugyanis meg maguknak, hanem egy csendes, szűk családi-baráti körben eltöltött délutánt, estét, mégis mindennek megadták a módját, és ez így nagyon helyén volt.
Meg akartak persze ők is felelni, csak ésszerű határok között. Kicsit részre hajlóan az egyik kedvenc részem az volt, amikor Timi finom utasításokkal próbálta Tibit irányítani a szertartáson az apró praktikák végrehajtására, amikről előtte beszéltünk. Nem kell persze nagy dolgokra gondolni! Csak olyan egyszerűekre, mint, hogy a gyűrűt alulról fogjuk meg miközben felhúzzuk, hogy látszódjon is. :) Mi ezen magunkban jót mosolyogtunk, Tibi pedig a legnagyobb természetességgel igyekezett ennek eleget tenni. Nagyon helyesek voltak, tényleg! :) Mi pedig magunkba szívva ezt a békés miliőt egészen kipihenten mentünk haza, mintha nem is fotóztunk volna sok órán keresztül.
S akkor még néhány fotó. :)
