Hogyha kívánhatnánk magunknak párokat és esküvőket, egész biztosan valami ilyet kívánnánk. Nem tudok tökéletesebb kombinációt. Humor, lazaság, szeretet, meghittség, kreativitás. Kell ennél több?
Amikor megérkezett Bazsi első levele, miszerint ők egy vitorláson házasodnának 2 tanúval és a fotóssal (fotósokkal), már kerekedett a mosoly a szánkon. Egyrészt, mert imádjuk a Balatont, másrészt, mert nagy rajongói vagyunk a kicsike, de annál izgalmasabb esküvőknek. Tudtuk már akkor, hogy ez valami igazán szerethető házasságkötés lesz, azt viszont nem sejtettük, hogy csupa móka és kacagás is telis-tele szívderítő részletekkel.
Az első találkozásunkkor két dologra derült még fény: az egyik, hogy Vera nem szűkölködik sem ügyességben, sem ötletekben; a másik, hogy Bazsi minden eddigi vőlegényünknél és menyasszonyunknál többet beszél, de nagyon szórakoztató. :) Ez aztán kulcsa lett mindannak, ami az esküvő napján megszületett.
Igazi nyári hőség volt aznap…egy ideig legalábbis. Izgatottan vártuk mindannyian a hegytetőn Verát, aki mint egy levendula hercegnő, széles mosollyal sétált felénk, megküzdve a bele-beleakadó gizgazokkal. Először láttam Balázst meghatódni. Furcsa és varázslatos pillanat az első találkozás minden esküvőn. Mindig úgy érzem, hogy ilyenkor az emberek álarca (mert valamilyen álarc mindenkin van) egy pillanatra lehullik. Megszületik valami, amit csillogásnak tudnék a legjobban leírni. Olyan, mint egy őszinte, belülről jövő és bizsergető mosoly. Hogyha ilyenkor fényképezne minket is valaki, biztosan egy számunkra ismeretlen arckifejezésünk látszódna, mert ilyenkor mi is részesei vagyunk kicsit ennek a varázslatnak.
Ezúttal az egész délutánt áthatotta, azt hiszem. Volt itt szerelmes tekintet, örömkönnyek, baráti cinkos mosoly, őrültködés, kishajó a stégen, kicsit már meglékelt hajóba beemelés, Hableányon ingadozás és egyensúlyozás, zuhogó esőben a vitorlásban pezsgőzés, romantikus naplemente, vízbeugrás…. Micsoda nap! :)
Még az is jól sült el, hogy ránk szakadt az ég, mert így szusszanva egyet behúzódtunk a kis kabinba és koccintottunk, miközben esett odakint az eső. Aztán még éppen időben, a naplemente előtt tisztulni kezdett az ég, ahogy a hajóskapitány megjósolta, így szépséges fényekben hajózhattam egyet a friss házasokkal, Zoli pedig a partról fotózhatta, ahogy a stílszerűen megválasztott fürdőruhákban – megkoronázva az esküvőt- , vízbe ugranak. Szeretem, hogy ketten fényképezünk, ilyenkor különösen. :)
Visszatérve az esőre, köztudottan bő gyermekáldást jelent, ha egy esküvőn esik, szóval srácok, hajrá! Aztán visszavárunk benneteket családostól, hogy megint részesei lehessünk annak a könnyed, vidám szeretetnek, ami kettőtök között van és, ami annyira ragadós. :)
