A 2013-as év egyik utolsó napját egy csodálatos 2014-es párunkkal töltöttük. Lenke és Boti az Ünnepek alkalmából hazalátogatott Spanyolországból, így arra gondoltunk közösen, ezt a rövidke időt kihasználhatnánk arra, hogy végre ne csak virtuálisan (skypon és e-mailen) találkozzunk egymással, hanem a kézzel fogható valóságban is. S ha már alkalom nyílt erre, elkészítettük a jegyes fotóikat is.
Mivel a karácsonyi vásárok és fények hangulatáról lemaradtak, ezért egy másik klasszikus, ámde annál kedvesebb körítést választottunk: a korizást. Ami aztán a lelkes készülésük, ötletelésük és úgy egyébként a fotózás jó hangulatának köszönhetően még számos más jellegű fotóval színesedett.
Node kezdjük az elején. :)
Már csak percekre voltunk a találkozás helyszínétől, amikor Lenke hívott, hogy van egy kis probléma, de ne ijedjünk meg, semmi komoly. Csak éppen most zár a műjégpálya. Mindannyiunkat nagyon váratlanul ért ez a hír, hiszen velük egyeztetve érkeztünk fotózni, és még indulás előtt le is ellenőriztem a nyitvatartási időt, biztos, ami biztos. Ez a téli tavaszi idő átka… rövidíteni kell a nyitva tartást. Persze nem vagyunk azok, akik olyan könnyen feladnak bármit is! :) Nem tágítottunk, a lemondás helyett „bebeszéltük” magunkat a pályára. :) Szerencsére nem kellett könyörögnünk, magunk is meglepődtünk, mennyire készségesek és kedvesek voltak az ott dolgozók velünk. Hiába, az embert mindig érik kellemes csalódások. Szomorú, hogy alapvetően nem a jóindulatot feltételezzük már, hanem felkészülünk a legrosszabbra. Azt hiszem, fordítva kellene működni mindannyiunknak, így talán gyakrabban vennének az élet útjai pozitív irányt.
A látszólagos balszerencse így lett óriási áldás: a tömegben araszolgatás helyett ugyanis miénk volt az egész műjégpálya! Azért ez élményként sem utolsó! :) Természetesen a bizalommal és jóindulattal nem szerettünk volna visszaélni, így amilyen gyorsan csak lehetett kiélveztük a helyzetünket és a szülőktől örökölt korcsolyákat gyorsan táncoltattuk meg a jégen. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Boti bizony lehet nem bánta volna, ha tényleg becsuk a koripálya az orrunk előtt, mert tartott kicsit ettől a vállalkozástól. Ő inkább a vízen van otthon, mint a jégen. Ahányszor azonban Lenke szemébe nézett, jól látszott, hogy minden félsz elhagyja. :)
Ezután előkerültek Lenke rejtett kincsei is: a buntingok (mézeskalácsból is) és a tüll szoknya, ami kifejezetten erre a napra készült. Persze Boti sem maradt le kreativitásban: telis-tele volt ötlettel, ami aztán bennünket is még inkább inspirált. Ilyenkor csak úgy repül az idő, aztán otthon csak ül a gép előtt az ember, hogyan is tudja a megbeszélt képszámra csökkenteni a fotókat, amiket mind annyira szeret… Azt hiszem, ők (is) olyan pár, akiknél kívánni sem tudnánk magunknak tökéletesebbet. :) Jó lesz ez az év!
Lenke és Boti lefordította a magyar blogbejegyzést spanyolra, hogy a család és a barátok „másik fele” is átélhesse szövegesen is az élményüket, hát íme. :)
Patines y plumas
Uno de los últimos días de 2013 lo pasamos junto a una de nuestras parejas de 2014. Lenke y Boti regresaron a Hungría desde España por Navidad, así que juntos decidimos que aprovechamos estos días para conocernos en persona en la vida real no sólo virtualmente (en skype y e-mails). Ya que tuvimos la oportunidad, hicimos su sesión de fotos de preboda/compromiso.
Como se perdieron los mercadillos navideños y las luces festivas, escogimos otro clásico y muy bonito ambiente para las fotos: patinaje sobre hielo. Gracias a su entusiasmo e ideas creativas y en general al buen ambiente de la sesión, tuvimos mucha más variedad de fotos aparte de la idea principal.
Pero vamos a empezar por el principio. :)
Ya estabamos a tan sólo unos minutos del sitio cuando nos llamó Lenke diciéndonos que hay un pequeño problema pero que no nos asustemos, no es nada grave. Simplemente que la pista de patinaje la están cerrando ahora mismo. Esta noticia nos pilló a todos desprevenidos porque fuimos a sacar las fotos después de haber hablado con el encargado e incluso antes de salir de casa hemos comprobado el horario de apertura, por si las moscas. Es la desventaja de tener un invierno tan primaveral… hay que recortar el horario. Por supuesto que no somos de las personas que se rinden fácilmente! ;) En lugar de renunciar a esta oportunidad, convencimos al encargado que nos deje entrar. :) Por suerte no tuvimos que suplicarle y nos quedamos sorprendidos de la amabilidad y ganas de ayudar de sus trabajadores. Siempre surgen sorpresas agradables, la vida es así. Es triste que tendamos a creer lo contrario y nos preparamos para lo peor. Creo que todos deberíamos funcionar al revés y así la vida tomaría un rumbo positivo más amenudo.
La aparente mala suerte se convirtió en una bendición enorme: en lugar de estar allí embutidos entre toda la gente, tuvimos la pista entera para nosotros. No es una cosa que pasa todos los días. :) Naturalmente no quisimos abusar de su confianza y bondad, por eso aprovechamos nuestro momento e hicimos bailar los patines, heredados de los padres, sobre el hielo. Hay que confesar que a Boti no le hubiese molestado mucho si la pista cerrase delante de nuestras narices, le tenía un poco de miedo a esta aventura. Pero cada vez que miró a los ojos de Lenke, se le veía que todas sus dudas desaparecían. :)
Luego aparecieron los tesoros de Lenke: las banderitas (incluso hechas de galletas) y la falda de tul, que se hicieron únicamente para este día. Por supuesto que Boti tampoco se quiso quedar atrás en cuanto a creatividad: tenía un montón de ideas que nos inspiró a todos. El tiempo pasó volando y después te encuentras delante del ordenador intentando reducir las fotos al número acordado cuando todas te gustan tanto… Creo que ellos (también) forman una pareja que no podríamos desear que sean más perfectos. :) Este año será perfecto!
