Zsófiról és Zoliról és az őket körülvevő miliőről csak szuperlatívuszokban tudunk beszélni! Egyszerűen szeretjük az ízlésüket, a személyiségüket, úgy ahogyan van. Nagyon gyorsan – az első találkozás első perceiben – kiderült, hogy nem lesz gond az összhanggal. :)
Amikor kora délután megérkeztünk a kis ékszerdoboz lakásukba rögtön otthon éreztük magunkat. Egyrészt a szívélyes, baráti fogadtatásnak, másrészt pedig a bensőséges hangulatnak köszönhetően, amit ez az otthon csak úgy áraszt magából. Különleges készülődésnek lehettünk tanúi, ez volt ugyanis az első alkalom, amikor a vőlegény is segített öltözni a menyasszonynak. (Itt megjegyzem, hogy Zsófi az egyik kedvenc Daalarna modellemet viselte. Sajnos amiatt, hogy az eredeti ruháját elrontották, de ez talán sorsszerű és így kellett lennie.) Összetartozás. Ez a szó jutott csak folyton eszembe és egyáltalán nem az, hogy jó, jó, de így akkor nincs az a bizonyos első rácsodálkozás. Ott és akkor nem kellett ez a felhajtás, olyan egyszerű és mégis nagyszerű volt így, belőlük fakadó.
Szót kell ejtenünk a család 3. tagjáról is, aki az ágytakaró alatt csendben meghúzódva volt olyan naiv, hogy azt gondolta, ha ő senkit sem lát, akkor senki sem veszi észre, volt nagy meglepetés, amikor Zoli lencsevégre kapta! :)
Zsófi és Zoli kifejezett kérése volt, hogy egy laza kreatív sorozatot szeretnének egy olyan helyen, ami kedves számukra, mert a mindennapjaik szoros része. Izgatottan vártuk, hogy mi is sül ki ebből, de szeretjük a végeredményt és ők is. Így aztán a MOM parknál fotóztunk mielőtt elkezdődött volna a Barabás Villában a szertartás.
Szertartás, hm…fáj a szívem azóta is kicsit… Az egyetlen negatívom, amit ehhez az esküvőhöz kötni tudunk. Csodálatos szabadtéri dekorációt képzeljetek el (hála a Mezítlábas szerelemnek és a Laura Virágnak), szép fényekkel, tág térrel… aztán néhány perccel a kezdés előtt egyszercsak ránk szakadt az ég! Szerencsére a mi csodálatos párunk gyorsan túltette magát a tényen, hogy a nagy számú vendégsereggel egy pici terembe szorultunk. Aztán rájöttem én is, hogy tulajdonképpen egy sötét, dohos pincében is lehetnénk, mert ők tényleg tündökölnek és boldogok, hát nem is számít más. Különös volt hallani aztán, hogy bonyodalmas, hosszú út vezetett odáig, hogy ők így egymásra találjanak. Számunkra ők egyek, nem is tudom elképzelni másképpen őket. :)
Ez a szeretetteljesség aztán az egész estét belengte, ahogyan azok a jó ízléssel és sok ötlettel összerakott apróságok is, amik részben Zoli grafikai munkáját dicsérik, óh hát azok a kis madárkák, még a mosdókon is! :)
A recept: túllépni minden problémán, kitartani egymás mellett, könnyed elegancia, jó ízlés, kreativitás, szeretet, sok-sok szeretet.
„I love this wedding” – áll a kitűzőnkön, amit ajándékba kaptunk a vendégekkel együtt, ahányszor ránézek, azóta is mosolyt csal az arcomra, mert SZERETTÜK ezt az esküvőt, nagyon.
…és még sok-sok kép, reméljük, hogy olyan örömmel nézegetitek majd őket, mint amilyen örömmel készültek. :)
…végül, de nem utolsó sorban a slideshow…:)
