Mi tagadás, Beus és Laci esküvőjét nagyon-nagyon vártuk idén. Én már akkor lelkes voltam, amikor Timi kicsit félve először felhívott, hogyhát az egyik barátnője házasodni készül, de hogy két időpont jöhet szóba májusban és tudja, hogy már nagyon későn szól, de gondolta hátha… mellesleg a Gardenben lesz az esküvő és természetesen ő csinálja a dekorációt, és nem mellesleg Beus, a menyasszony, gyönyörű.
A sors úgy akarta, hogy megtaláltuk az időpont kapcsán egész gyorsan a közös nevezőt, mert az egyik kiszemelt héten pénteki és nem szombati foglalásunk volt. :)
Így történt, hogy azon a héten rögtön két kedvenc esküvő is jutott nekünk, node a másikról majd később.
Aztán, amikor először találkoztunk személyesen Beussal és Lacival, arról is meggyőződhettünk, hogy nem csak szépségesek, de nagyon szerelmesek is, hogy nagyon jól tudunk majd együtt lenni az esküvőn. Ez így is lett.
Egyáltalán nem túlzok, ha azt mondom, tényleg minden olyan meseszerű volt, ami aznap megszületett a Vintage Gardenben.
Nem csupán a körítés – például a ruhák, a darus ötlet vagy a dekoráció, amivel csak több óra elteltével tudtam igazán betelni vagy éppen a tökéletes nászutas szoba a Garden fölött – hanem a tartalom is. Az, ahogyan ők egymásra néztek, az ahogyan a szűk család és a legjobb barátok együtt nevettek és sírtak velük. Az a romantikus lazaság, amivel az egész esküvőt megélték. Azt hiszem, ezt tanítani kellene, bár nem tudom, hogy ez lehetséges-e.
Kaptam egy olyan ajándékot is Beustól, amiről talán ő sem tud, de sokat jelentett. Az esküvő másnapján egy kedves ismerős párral a Vintage Gardenben beszélgettünk, amikor ők lejöttek a szobából hazafelé indulva.
Beus odajött hozzám és megölelt könnyes szemmel, hogy annyira gyönyörű a kép, amit délelőtt feltettünk és annyira köszöni… Lehet ennél többet kívánni? Mi köszönjük, hogy veletek lehettünk! :)
Nem tudom megállni, hogy a megszokottnál is sokkal több képet mutassak nektek. Élvezzétek! :)
