Fanniékkal még akkor találkoztunk először, amikor javában folyt a tavalyi szezon. Nagyon gyorsan kitaláltuk, hogy milyen jegyes fotókat szeretnénk, így aztán már csak az volt a nagy kérdés, mikor is lehet megvalósítani. A virágzó fás képek ugyanis csak 1-2 hetes időintervallumban készíthetőek el, s bizony az valahogy mindig másik hétre esik, éppen ahogy az időjárás alakul. Volt is nagy izgalom, mert majd egy hónappal előrébb hoztuk az időpontot a tervezetthez képest, mi pedig éppen az előtte lévő napokban utaztunk Szabinával és Botonddal Olaszországba. Amikor útnak indultunk, még rügyesek voltak csak a fák, így aztán nem maradt más, mint szugerálni, koncentrálni, hiszen Fanni és Andris Szegedről utazott hozzánk a fák kedvéért.
A dolog működött! :) Nagy kő esett le a szívünkről, mert nagyon szerettünk volna valami igazán szépet átadni nekik, azt, amiről álmodtak.
Nem volt más hátra, mint Fanni izgalmát is legyőzni. Mondhatom, hogy annyira, de annyira feleslegesen izgult amiatt, hogy róla képtelenség jó képet, egyáltalán képet készíteni, hogy csuda! :) Egyszerűen tökéletesek együtt Andrissal és ez minden mozdulatukon, mosolyukon látszódott (ezt a nagyon bájos, mosolygós természetet Fanni egyébként egész biztosan az anyukájától örökölte, aki ezúttal is elkísérte őket).
Ilyenkor aztán tényleg semmi dolgunk, csak figyelni, élvezni a fotózást… és engedni, hogy mi is részesei lehessünk általuk ennek a szívet melengető szerelemnek.
…és még néhány kép
